Nyitólap
 Történeti áttekintés
 Templomaink
 Papok, segítők
 Miserend
 Információk
 Evangélium
 
 2014 Eseményei
 2013 Eseményei
 2012 Eseményei
 2011 Eseményei
 2010 Eseményei
 2009 Eseményei
 2008 Eseményei
 Énekkarok
 Karitász
 Közösségek
 Imacsoportok
 Cserkészet
 Harangszó 2007-9
 Harangszó 2010-13
 
 Játékok, humor
 
 Ajánlott honlapok
 Vendégkönyv

Történeti áttekintés

Egyházközségünk

A mai Kazincbarcika területén eredetileg két település létezett: Sajókazinc és Barcika. Az itt élő népesség katolikus hitéletéről már a XIV. század elejéről vannak adataink.

Sajókazinc János nevű papját egy 1325-ből származó feljegyzés úgy említi, mint az egri püspök megbízottját. 1552-ben a törökök dúlása következtében a falu elnéptelenedett. 1564-ig a felgyújtott házak közül 17 épült fel. A lakosság ebben az időben reformátussá lett, 1576-ban önálló református egyházat alkotott. 1700-ban egy fatemplom volt a reformátusok birtokában, de a Rákóczi szabadságharc idején – mivel nem volt katolikus pap a faluban – birtokba vették a régi katolikus templomot.

Barcikán már 1332-ben állt templom Szent Simon és Szent Júdás tiszteletére. Papja egy feljegyzés szerint 5 garas pápai tizedet fizetett. A 13. századtól kezdve a helység Alsó és Felső-Barcika nevű két falurészre különült el, ez utóbbit Egyházasbarcikának is nevezték, mivel ebben a falurészben volt a templom. 1554-ben a törökök mindkettőt elpusztították. 1732-ben az ide költöző reformátusok a félig romos katolikus kőtemplomot használták. 1746 körül itt mindössze 9 ház volt, ezeket református kisnemesek lakták. Az elhagyott katolikus templom romjain hamarosan új templomot építettek.

A 19. század végén a Kazinci Kőszénbánya Rt. telepén 400-ra emelkedett a katolikus hívek száma. Évente egyszer nekik a sajószentpéteri plébános misézett szabadtéri oltárnál Szent István napján. A harangot, temetőt, iskolai tantermet a katolikus hívek a reformátusokkal közösen használták, nem minden súrlódás nélkül. 1910-ben a kazinci és barcikai katolikus hívek Sajókazincon templom és iskola felépítését kérelmezték, a saját költségükön beszereztek két harangot és azokat ideiglenesen egy udvarban, fa haranglábon állították fel. Az érsekség anyagi hozzájárulásával megvásárolták a Tunyoghy-féle házas belsőséget, majd Wind István egyházmegyei építészmérnök tervei alapján Samassa József bíboros, egri érsek saját költségén felépíttette a templomot, amit 1913-ban szentelt fel Nagy Szent Teréz tiszteletére.

A két község 1947-ben Kazincbarcika néven egyesült.

A katolikus hívek 1939-ig a sajószentpéteri, majd pedig az újonnan szervezett berentei plébániához tartoztak fíliaként. 1954-ben Kazincbarcikát várossá nyilvánították. Az egyházközség 1982-ben lett önálló plébánia, 1993-tól pedig az egyházmegyék átrendezése következtében a Kazincbarcikai Esperesi Kerület Központja. 1996-tól kezdve Bánhorváti és Dédestapolcsány, majd Berente, Sajógalgóc és Sajókaza egyházközségeit is a kazincbarcikai plébánia látja el. A hívek lelkigondozását a plébánoson kívül egy kinevezett káplán és egy állandó diakónus is végzi.

A valamikori kis falvak helyén az ide telepített ipari létesítmények következtében időközben egy közel 40000 lakost számláló nagyváros keletkezett. A rendszerváltás után a hitélet is fellendült. A kis falusi templomot éppen ezért kinőttük. Ünnepeinken a maximum 320-350 férőhelyes templomban csak a híveink töredék részét tudtuk elhelyezni. Ezért volt szükség egy új templom építésére, amelynek felszentelésére 2007. augusztus 25-én került sor.

Vissza a lap elejére

Vissza a nyitólapra

 

 

 

Módosítás dátuma: 2015.01.18. 11:17


Szerkesztő: Hajagos Béláné és Hajagos Béla (e-mail: habe32@freemail.hu)
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu