Nyitólap
 Történeti áttekintés
 Templomaink
 Papok, segítők
 Miserend
 Információk
 Evangélium
 
 2014 Eseményei
 2013 Eseményei
 2012 Eseményei
 2011 Eseményei
 2010 Eseményei
 2009 Eseményei
 2008 Eseményei
 Énekkarok
 Karitász
 Közösségek
 Imacsoportok
 Cserkészet
 Harangszó 2007-9
 Harangszó 2010-13
 
 Játékok, humor
 
 Ajánlott honlapok
 Vendégkönyv

Cserkészet

CSERKÉSZET
ISMERKEDÉS A CSERKÉSZETTEL

„Mi fán terem a cserkészet?” A legtömörebb válasz: önkéntes, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, amely támogatja a fiatalokat testi, lelki, társadalmi, és értelmi képességeik teljes kifejlesztésében. E „munkába” felnőttként is be lehet kapcsolódni. A cserkészet, mint életmód a Cserkésztörvények, és a Fogadalom jegyében a cserkészmódszerek segítségével őrsi keretek között zajlik.

„NEKÜNK A CSERKÉSZET EVANGÉLIUMI ÉLET!”

1907-ben egy fiatal angol tiszt 20 tizenéves, szegény sorsú fiút vitt táborozni Brown-sea szigetére. Az akkori Anglia nem sokban különbözött a mai magyar viszonyoktól. A szülők reggeltől estig dolgoztak, sokan munkanélküliek voltak, a gyermekek pedig iskola után összeverődtek, aminek sok esetben az lett a vége, hogy lelkileg kiüresedve csapatostól „rossz társaságba” keveredtek, játékszereivé válva a különféle üzleti érdekeltségeknek. Baden-Powell ez ellen igyekezett tenni. Tudta, egy gyermek egy felnőttnél is többre képes, hallatlan lehetőségeket rejt magában, amit ha nem hozunk felszínre, örökre elveszik. Tapasztalatait összegyűjtve megírta „Scouting for Boys”-t, (Cserkészet Fiúknak) című könyvét, amit a világ legtöbb nyelvére lefordítottak, és követve Bi-Pi szellemét sorra cserkészcsapatok alakultak. A fiúk után a lányok is kivették részüket a „cserkész-munkában”. A mozgalom elterjedt, és mind a fiúk, mind a lányok számára három korosztályban (farkaskölyök/tündérkék, cserkész, rover) kínált programokat.

A magyar cserkészet

1912-ben tömörült először szövetségbe Magyar Cserkészszövetség néven - Bi-Pi csak annyit mondott, sikerült megvalósítani, mindazt, amit ő megálmodott, ilyen mozgalmat kívánt létrehozni. Nekünk, akik vállaltuk a cserkészetet, és nektek, akiknek talán megtetszik, csak egy célunk lehet: tisztességes, segítőkész, kötelességét teljesítő, felelősségteljes, nemzetét és az egész teremtett világot szerető emberré válni, akikre mindig számítani lehet, mind felelős állampolgárként, mind egyénként a helyi, nemzeti, és nemzetközi közösségeik tagjaként.

165. sz. Jókai Mór cserkészcsapat – Kazincbarcika

1989. szeptemberétől (újjáalakulásunk óta 2001. májusától) Kazincbarcikán is itt vagyunk - civilben, vagy egyenruhában, - fogadalmunk megtartására törekedve, egy-egy rendezvényen, vagy feltűnés nélkül csöndesen tevékenykedve szombatonként a cserkész-otthonban, jó hangulatú túrákon, táborokban, vidáman játszva, énekelve, komolyan gondolva a felelősségünket…
Cserkészcsapatunkban igyekszünk személyes élményeket nyújtani, és lehetőséget biztosítani, hogy megtapasztalva a közösség erejét cserkészeink megérezzék: együtt mindenért jobb küzdeni. Felismerjék, igazán csak a másokért élő, másokat segítő ember lehet boldog, és így élni napjainkban is lehet. Jelenleg csapatunk 15-20 főt számlál, amelyben kisdiák, egyetemista és felnőtt egy összetartozó közösséget alkot. Mivel a felnőttek, és a nagyobbak a fiatalabbakért is felelősséget vállalnak, folyamatos ön-, és továbbképzésekre is szükség van. A cserkészév szeptemberben kezdődik, összejöveteleink nyitottak bárki számára, egész évben be lehet kapcsolódni a csapat életébe. Törekszünk, hogy olyan változatos programokat állítsunk össze, amelyeken keresztül mindenki meg tudja ismerni a cserkészet lényegét, és megszeretni ezt az életformát.

Csapat címe: 3700 Kazincbarcika Csokonai út 18. 10/3.
Csapatparancsnokok: Józsa István
Elérhetőség, információ: 06 30 908 13 12, jelkyandras@freemail.hu

2001 óta a csapat által jegyzett programok száma közel 500, akcióink széles skálán mozognak, állandó, megújuló, új és visszatérő programok egyaránt léteznek. Állandó programként fontosnak ítéljük az egyházi, és állami ünnepeken való részvételt.

Egyházi alkalmak: adventi kézművesség a református, és a katolikus egyházközségekben, csapatszintű részvétel a veni sancte-n, az éjféli, feltámadási, és ünnepi szentmiséken, keresztutakon, szentsír-őrzésen. Trianoni emléknap a református templomnál, és sorfalak az augusztus 20-i szabadtéri szentmiséken…
Állami ünnepek: március 15-i koszorúzás a Jókai szobornál, az Egressy Béni domborműnél, a református egyház emlékművénél. október 6-án megemlékezés az aradi vértanúkról a Református templomnál. Október 23.: koszorúzás a BorsodChem emléktáblánál, az ’56-os emlékműnél, és a református templom melletti kopjafánál...

Állandó programok:
- szeptember 22.: megalakulásunk évfordulója, 2009-től nyílt tábortűzzel.
- Őszi portyák: Tiszaföldvár, Recsk, Eger, Nagymaros, Sátoraljaújhely, Martonyi, Sárospatak, Törökszentmiklós, Perkupa, Dédestapolcsány lelki portyák... – Éjszakai portyák a Bükkbe, az Ebecki-tetőre, a Rakaca-tóra…
- December: kézműves-játszóházak a református parókián, és a katolikus plébánián. A Betlehemi láng elvitele Református, Görög katolikus, és Római katolikus egyházainknak, Idős otthonokba, Berentére, Edelénybe, Ládbesenyőre, Szendrőbe, Galvácsra...
- Karácsonyi műsorok színdarabokkal Barcikán, Berentén több Idősek otthonában, és a kerületi karácsonyokon, Miskolcon.
- Csapatkarácsony a cserkészotthonban, csapatszilveszter a „Sasfészekben”.
- Januári fagytúrák (Mária-forrás, Ebecki-tető, Martonyi)
- cserkészfarsangok: Sátoraljaújhely, Mezőkövesd, Miskolc, Jezsuita Gimnázium, Besenyőtelek, Eger, Miskolc, Lévai Gimnázium, 2011. Kazincbarcika, Dózsa Gy. úti általános iskola.
- Március: keresztutak az Ebecki-tetőre, Mária-forrásra, és a városban.
- Tavaszi portyák, túrák: Mária-forrás, Ördög-gát, Varbó, Alacska, Bodnár Gábor cserkészpark - Miskolc, Szerencs, Galvács, Zirc, Dédestapolcsány, Mezőkövesd.
- Cserkésznap április 24. környékén a cserkészotthonban, Szentmisével, játékkal egybekötve.
- Nyár eleje: tábor előkészítés, előtáborok…
- Nyári táborok: 1990. augusztus 16-19. Mária-forrás - 1991. 06. 21-28. Debrecen (Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója tábor) - 1993. Tiszaújváros Kárpát-medencei cserkésztalálkozó (A Rákóczi Szövetség szervezésében)
2001. Mária-forrás - Honfoglalás-tábor, - 2002. Potácsháza - Indián, kerületi nagytábor - 2003. Galvács, Téglaszín - Kuruc „hosszú-portya” - 2004. Galvács, Téglaszín - III. Béla tábor - 2005. Zirc, Páli-hálás - Toldi Nagytábor - 2006. Mária-forrás - Bolvári Pál emléktábor, Sziklatábor - 2007. Mogyoróska, Bónyi-kút – Pál utcai fiúk Nagytábor, - 2008. Kurta-bérc - Assisi Szt. Ferenc tábor - 2009. Galvács, Szabadidő-park - Kalóz-tábor - 2010. Dédestapolcsány, Plébánia - Benyovszky Móricz tábor - 2011. Becskeháza, Kopaszka - Szent István király tábor - 2012. Galvács, Szabadidő-park - „100 év jó munka” tábor
- Augusztusi Nagyoldogasszony portya: Három napos rover-gyalogtúra a Csereháton – A Martonyi Pálos kolostor romhoz.
- augusztus 20-i Szolidaritás tüze: 2005. Tiszaújvárosban a Tisza cserkészcsapattal, majd a csapatotthonban, 2010-ben Sárospatak mellett a Jezsuiták táborában, 2011-12-ben Kazincbarcika legmagasabb pontján, az Ebeczki-tetőn.

A fenti programok mellett, sok egyéb program is színesíti tevékenységünket: Részvétel az I. világháborús temető takarításában Miskolcon, a barcikai férfizarándokutakon, a Moby Dick horgászversenyen, a 2005-ös Vascserkészen, cserkészbálok, XI/11 cserkészfesztivál, játéknapok, felvidéki barlangászat… és sok-sok rendszeres foglalkozás van mögöttünk, és reméljük előttünk is.
Több olyan alkalmat is sikerült szerveznünk, amire más csapatok is eljöttek - Indián-nap, Pákozdi akadályversenyek, meseerdők stb., és mi is szívesen mentünk más csapatokhoz látogatóba (Tiszaújváros, Sárospatak, Szerencs, Miskolc).
Több helyi, városi, megyei alapítvánnyal, egyesülettel, intézménnyel építettünk ki jó kapcsolatot, rendszeresen hívnak, résztvevőként, segítőként. így pl. a református parókiára, a katolikus plébániára, a karitász csoport, és a városi önkormányzat rendezvényeire (pl. Teszedd). Tagjai vagyunk a Kazincbarcikai Egyesületek fórumának is. Miskolcon a Háromkő Egyesülettel, és a Hunyadi Alapítvánnyal sikerült jó együttműködést kialakítani, még vidéki szervezetként a galvácsi „Galvács Öröksége” Kulturális Egyesülettel volt több közös rendezvényünk. Berentén, a Bányásznapon évente igyekszünk eleget tenni a meghívásnak.
A csapat alapítványa a „Tábortűz” Kazincbarcikai és Berentei Gyermekekért Alapítvány, amelyet 2005-ben hoztunk létre.
Mi magunk is több kulturális programot szerveztünk, (színház-, mozi-, múzeum-, koncert-, kórustalálkozó-látogatás, a Fiatal magyarság rendezvényre ismert hazai, és külföldi magyar cserkészek meghívása stb.)
Többször vettünk részt a SZER-en, Sneider Zsófi kijutott a Thaiföldi dzsemborira, Bazsó Andris a portugáliai roverwayre, 2005-ben képviseltük csapatunkat a Kölni Katolikus Világtalálkozón, és a Rimaszombati cserkésztestvéreinkkel éveken át tartottunk jó kapcsolatot.

Csapatunk nem nagy létszámú, a tapasztalat mégis azt mutatja, néhány főnyi éves gyarapodással meg tudunk újulni, ütőképes, egymásra számító csapat az, ami minket jellemez. Ez a jövőre nézve is célunk: új erővel, a régieket megtartva előre nézni, lélekben fejlődni. Fontos viszont, hogy egymásra mindig tudunk számítani, nyitott szívvel egymáshoz fordulni. Nem a létszám a meghatározó, hanem az, hogy aki közénk lép akár csak kisidőre is, a szeretetet vigye tovább magával.

A 165. sz. Jókai Mór cserkészcsapat továbbra is vár minden fiatalt, mert egy élő, egymásra figyelő közösséget, csak közös erővel tudunk továbbépíteni, és működtetni.
Szeptembertől szeretnénk foglalkozásokat tartani szombatonként a Római Katolikus Plébánia hittantermében is, illetve, ha lehetőség adódik rá, hétköznap a Tompa Mihály általános iskolában is.

2013. január-február

2013. első hónapok

Szeptemberben új cserkészévet, és tanévet kezdtünk, az Adventtel új Egyházi évet, január 1-ével pedig a 2013-as naptári (polgári) évbe vágtunk bele, igazolva azt a mondást: „Minden nap ünnepnap.” Ez utóbbira már szilveszterkor örömmel készültünk, s ez olyan jól sikerült a „Sas-fészekben”, hogy ismétlésért kiáltott. Ezen felbuzdulva meg is tartottuk pótszilveszterünket január 12-én, amit egy Plébániai fánksütés vezetett be. Az éjszakát most is játékokkal, énekléssel, és sok beszélgetéssel töltöttünk. Sok új játék is bekerült a cserkészjátékok közé, amelyek közül a „villás fánkevő-verseny sapkában”, és a „beugró cserkészmódra” aratta legnagyobb sikert, sok vidámságra adva okot.

Bálban..

...............Bálban - együttt................................. Téli túra - Meszes
...............További képek
A január a kultúra hónapja címet is kaphatta volna programjaink után, ugyanis január 8-án egy gyönyörű kovácsmunkákból készült tárlatot tekintettünk meg a Városi Kiállító teremben, név szerint a Fülöp Tibor bá’ 70. születésnapja alkalmából megszervezett jubileumi kiállítást, ahol ő maga mesélte el nekünk egy-egy alkotás keletkezési körülményeit, történetét, ami így még nagyobb élménnyé tette ottlétünket.

Január 22-én egy kedves meghívásának eleget téve a Magyar kultúra napján megrendezett ünnepségen vettünk részt a BarcikaArt Kft. jóvoltából, amely lehetővé tette, hogy 3-án az Újévi hangversenyt is meghallgathattuk az Egressy Béni Könyvtár, Kulturális és Sport Központ színháztermében.

Január 26-án lehetőségünk nyílt részt venni cserkészként a Szalézi rend Magyarországon való letelepedésének 100. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat nyitó ünnepségén, Budapesten. A Szent István bazilika zsúfolásig megtelt az ünneplő fiatalokkal és kísérőikkel, az iskolásokkal, és a Szalézi rend minden támogatójával, hazafelé pedig a 11 kocsiból álló különvonaton sok lelki dalt énekeltünk közösen Róbert atyával. Így nagyon gyorsan elszállt az idő és kellemes hangulatban, lelkileg is feltöltődve érhettünk haza.

Február 2-án a Kazincbarcikai Katolikus Karitász Jótékonysági bálján vett részt jó pár cserkészünk, aztán folytatódott a farsangi időszak. Cserkészetünket mindig erősíti, ha más csapatokkal, más cserkészekkel is találkozunk. Az idei II. kerületi cserkészfarsangot - február 8-9-én, - 10 év után ismét Sátoraljaújhelyen tartották, ahol a tíz évvel ezelőttihez hasonló kiemelkedő vendégszeretettel, és ötletes programokkal találkoztunk. Sok kis cserkész vidám jelmeze, és a csapatok rövid, frappáns műsora színesítette az estét, az éjszaka fénypontjaként pedig, magyar hagyományaink felidézéseképpen, Kisze bábot égettünk az udvaron, amelynek parazsainál a sok cserkész körben állva énekelte el a „Szellő zúg távol…” tábortűzi záródalunkat.

Másnap miközben vezetőként a Kerületi Küldöttgyűlésen vettünk részt, cserkészeink a városismereti verseny III. helyezését hozták el, és egy csodaszép kiadvány Sátoraljaújhely történetéről.

Hagyományos téli „fagy-túránk” olyan jó időben töltöttünk, hogy hó helyett a napsugár kísért végig minket Szalonnáról, Rakacáig, Meszesen és Galvácson keresztül. Csak a befagyott tó vize jelezte, hogy bizony itt még nincs vége a télnek.

A program olyan jól sikerült, hogy Petike iskolai dolgozatában is erről írt:
„Túrázni indultunk a cserkészekkel, és már kora reggel elindultunk. Először Szalonnán voltunk, ahol megnéztünk egy régi templomot, majd a Rakaca-tónál jártunk. A víz be volt fagyva, és a tó úgy nézett ki, mint egy tenger. Ez után Meszesen voltunk a történelmi park kopjafái között, aztán megpihentünk egy vendéglőben. Végül Galvácsra érkeztünk, ahol a polgármester egy disznótoros ebédre hívta be a csapatot, és várt nagymamáéknál is friss kaláccsal vártak bennünket. Erre a napra mindig szeretnénk emlékezni...”

A már lezajlott programok mellett újabb és újabb programok kerülnek elénk, amihez minél több fiatalt várunk, hogy közösen együtt egy jó célért dolgozhassunk, hisz minden munka csak akkor ér valamit, ha van hozzá dolgozó kéz, és mosolygós arc.

(Józsáné Földesi Anna – st.)

2013. március

Keresztutakon a 165-ösök

A nagyböjti előkészületek csapatunk számára mindig nagyon fontos dolgoknak számítottak. Így volt ez idén is, amikor ismét alkalmunk nyílt plébániai együttműködéssel megszervezni az Ifjúsági keresztutat. Több héten át készültünk, hogy megvalósíthassuk a „Kezek keresztútját”. Mint a tavalyi évben idén is – ahol a Szeretet jogosítványát lehetett megszerezni, - azt a formát kerestük, ami a legjobban megszólítja a fiatalokat.

Ezáltal talentumokat „gyártottunk”, amelyeket egy kis tarsolyba lehetett gyűjteni. A program előtti napon egészen sokan gyűltünk össze az úgy nevezett „Sasfészekben”, ahol közös erővel készítettük el a keresztúthoz szükséges eszközöket.

2013. március 16-án délelőtt gyűltünk össze a Plébánián, és bár a tervek szerint Kazincbarcika legmagasabb pontja felé vettük volna az irányt, az előző napi rossz idő miatt a Szent Teréz templomban tartottuk meg keresztutunkat. A Bevezető állomás után minden állomáson két ember (egy felnőtt és egy gyermek) beszélgetését hallgattuk meg, akik felhívták Jézus szenvedéstörténetén belül a kezekre a figyelmet, majd minden résztvevőt bevonva megnéztük az adott jelenetet, és végül kiosztottuk a talentumokat. Az állomásokra jellemző, mindig változó, kezeket ábrázoló tusrajzokat két cserkészünk tartotta a magasba, közöttük pedig ott állt a kereszt. A hat ilyen állomáson túl meghallgattunk négy hagyományos állomást is (a Szűzanyával, Veronikával, Jézus halálával és keresztről való levételével kapcsolatban) és végül saját kezünket egy is egy vászonra rajzolhattuk, amit papjaink nemzeti szín szalaggal rögzítettek a keresztre.

Az állomások között a kereszúti énekeken kívül közösen énekeltünk is, a dalokat János atya válogatta, és kísérte gitárjával.

A keresztút végén a Plébánián játszottunk cserkészjátékokat, társasjátékokat, és egy totót is kitölthettünk - „spontán őrsökbe” szerveződve - a nagyhéttel kapcsolatban.

Keresztutak 1.. Keresztutak 2

Keresztutak 3.. Keresztutak 4

2013. március 23-án délelőtt a Városi keresztúton is részt vettünk, ahol nagy örömünkre három állomást is felolvashattunk, és parancsnokunk személyesíthette meg Cirenei Simont. A várost végigjárva imádkozhattunk, és átélhettük Jézus szenvedésének történetét.

Még ugyanezen a délutánon a Dózsa György úti Általános Iskolában is összegyűltünk, ahol a szaléziak által szervezett Ifjúsági napon belül is részt vehettünk egy keresztúton, ami bár három állomást foglalt magába, annál inkább szebb volt, és nagy lelki élményt nyújtott.

Az Ifjúsági találkozón belül ismerkedési játékok, akadályverseny, roverinó játék, majd a plébánián ping-pong és filmnézés is zajlott.

Még előttünk áll a nagyböjtben a nagyszombati Szentsír-őrzés, és a Feltámadási szentmise, amelyeken remélhetőleg minél többen ott leszünk, mert a csapatnak lelki és közösségi gyarapodásra is egyaránt szüksége van. (Józsa Judit – Mb. őrsvezető)

2013. április-május

Feltámadt Krisztus!

Beköszöntött a tavasz, és vele Bosco Szent János is eljött közénk

(HÚSVÉTTÓL A SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁIG)

Mint arról már beszámoltunk, a nagyböjt utolsó napján a „165-ösök” a Szentsír őrzésére gyűltek össze 16 órakor, hogy ekképpen is felkészítsük lelkünket legnagyobb ünnepünk, a Húsvét, a feltámadt Krisztus befogadására. A Szentsír mellett való elmélkedésünket imádságokkal, az evangéliumok olvasásával, és egy direkt erre az alkalomra készített lelkigyakorlat tanulmányozásával töltöttük, amit a székesfehérvári Barlay Ö. Szabolcs ciszter atyától kaptunk. („Lelkigyakorlat egy sátáni vírus ellen - Iránytű lelkivezetőknek és vezetetteknek).

A Szentsír-őrzés után beszámoltunk a csapat ott lévő tagjai számára a délelőtti eseményekről is, hiszen e nap első felében már Varbócon is jártunk egy kis különítménnyel - szinte téli időben -, és oda véglegesítettük nyári táborunkat július 22-31-ig ifj. Molnár László polgármester úr jóváhagyásával.

Azt gondolom, e napra a Feltámadási Szentmisén való részvételünk valóban „feltette a koronát”, és boldogan köszöntöttük egymást éjféltájban, a szemerkélő esőben: „Feltámadt Krisztus! – Valóban feltámadt!”

Húsvét második hetének szombatján a Szendrői Természetjáró Szakosztály által meghirdetett Vitézlő túra 15 km/B szakaszán vettünk részt. Tartottunk az időjárástól, de a Gondviselés gyönyörű időt adott nekünk, és bár csak néhányan vállalták a csapatból e megmérettetést, annál jobban éreztük magunkat. A profi módon megszervezett gyalogtúrán, mi a Bódva-parton, és Csehin keresztül Galvács felé vettük az irányt - nem véletlenül választottuk ezt a távot, - majd a szendrői várdombot másztuk meg. Megtekintettük az új kilátót, és jóval szintidőn belül érkeztünk meg a célállomásra, ahol átvettük a jelvényeket, okleveleket, fogyasztottunk némi zsíros kenyeret, és teát a szervezők jóvoltából, - ami igencsak jól esett, mint ahogy az ellenőrzési pontokon osztott csokoládé, és szőlőcukor is. A programok még folytatódtak, de mi egy fagylaltozás után hazaindultunk, ugyanis 14-ére is várt bennünket egy fontos program.

Vasárnap a kistokaji 786. sz. Szent György cserkészcsapat fogadalom, és ígérettételére voltunk hivatalosak, annál is inkább, mivel e csapat alapítói között három 165-ös is akadt, akik úgy gondolták, továbbviszik a „parazsat”, és lakhelyükön is fellobbantják a cserkészet tüzét, remélve, örömet okozhatnak, és sok fontos dolgot adhatnak át e tűzzel még sok-sok fiatalnak. Az ünnepet a köszöntő beszédek mellett csapatzászló-adományozás is színesítette, amelyet a jelenlévő egyházak képviselői megáldották, illetve megszenteltek. Csapatunk tagjai egy-egy kimagasló cserkész történelmi személyiség idézetével köszöntötték új cserkésztestvéreiket. A fogadalomtétel agapéval záródott, ahol eredményes munkát kívántunk az Egyházak, a helyi önkormányzat, és az helyi iskola által is támogatott csapatnak.

Sajnos az ezt követő több mint egy hónapban csapatunknak több nehézséggel kellett megküzdenie, és több programot mondott le, ám sikerült erőt gyűjtenünk, hogy a Kazincbarcikára érkező Bosco Szent János ereklyéjét megfelelő tisztelettel fogadhassuk, és köszönthessük május 24-26-ig. A továbbiakban erről a bensőséges hangulatban eltelt három napról számolok be röviden csapatunk szemszögéből:

24-én pénteken már 10 óra előtt kinn voltunk Herbolyán a Don Bosco szakiskola elől induló busszal, hogy a szakiskolásokkal, és a Szalézi Szent Ferenc gimnázium tanulóival együtt fogadjuk az ereklyét. Don Bosco ereklyéjét a Városi Bíróság előtt az önkormányzat képviselői is köszöntötték, és onnét Herbolyáig az ereklyét szállító kocsit kerékpáros gimnazisták kísérték tanáraikkal. Megérkezésükkor mi már hosszú sorfalat alkottunk egészen a szabadtéri színpadig.

E színpad adott helyet a későbbiekben az atyáknak, a szerzeteseknek, és az énekkarnak a Palánki Ferenc püspök atya által celebrált Szentmisén. Az eső ugyan többször esni kezdett, de ez semmit sem vett el az ünnep fényéből, aztán pedig az esőfelhők odébb is álltak. Csapatzászlónkkal a színpad baloldalán álltunk meg, és az igazat megvallva volt valami csodaszép még abban is, hogy rálátva a nézőtér egészére egy egész esernyő-erdőt láttunk a maga mozdulatlanságában, fegyelemben, és közös imádságban.

A Szentmise, és az ebéd után a szalézi iskolák köszöntötték műsoraikkal Don Boscot, amelyben elhangzottak, versek, vicces történetek, énekek a legkülönfélébb stílusokban, s emellett láthattunk táncokat, vetélkedőt, tanulhattunk jelelést, szóval mindazt, amivel a diákok az alkalomra készültek.

A Szűz Mária, a keresztények segítsége városi körmenet a kiírt időben, immár 4. alkalommal indult útnak - ez alkalommal egy hosszabb útvonalon, és most Bosco Szent János ereklyéjét is soraiba zárva. Az ereklyetartó kocsit a tanárok, a diákok, a szerzetesek, és a kisebbek is húzhatták, s ebben legkisebb cserkészünk is jeleskedett, amely úgy tűnik számára egy életre szóló élmény lett.

Mi az előző évekhez hasonlóan a mellékutak lezárásáról gondolkodtunk 4-5 fővel, de nagy örömömre a Világosság rózsafüzérének harmadik tizedét is mi mondhattuk el. Zászlónk a menet élén haladt a kereszt, és a Segítő Szűzanya szobra között, jelezve számunkra a helyes irányt.

A körmenet több helyen megállt, Ábrahám Béla tartományfőnök atya itt szólt a város lakóihoz is, valamint a két szalézi fenntartású iskola, és a kollégium előtt is rövid pihenőt tartottunk, ahol szintén rövid ünnepi műsorok hangzottak el, és egy-egy emlékszalag is felkerült Don Bosco látogatásának emlékére az iskolai zászlókra.

A Szentmise után 19:30-tól a Plébánia közösségei köszöntötték műsoraikkal az ereklyét, így a Rózsafűzér Társulat, a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közössége, a Karitász, a Cursillo, a 165. sz. Jókai Mór cserkészcsapat 9 cserkésze, és Takács Alajos sajószentpéteri plébános atya a plébánia fiataljaival.

Az ereklye a műsorok után a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra indult, és szombaton este érkezett vissza Kazincbarcikára a Szent Teréz templomba. Itt a plébániai és ifjúsági csoportokkal virrasztottunk egy órát, amelyben az Ifjúsági énekkar dalai hangzottak el, és csodás történetek Don Bosco életéből, melyet az énekkarosok, az szalézi animátorok, és a cserkészek felváltva olvastak föl.

A virrasztást egy órás Szentségimádás követte, amelyben közösen elimádkoztuk Bosco Szent János litániáját is.

26-án vasárnap, a Szentháromság vasárnapján a Szent Család templomban három Szentmise követte egymást (orgonás-, ifjúsági gitáros-, és ünnepi szentmisék). Az ünnepi Szentmisét, tartományfőnök atya mutatta be, kihangsúlyozva a közösségépítés fontosságát, és az egységet. Itt is igyekeztünk részt venni nem csupán a liturgiában, de a szervezés segítésében, - ezért sorfalat álltunk a bejáratnál, figyelve hol tudunk segíteni, hiszen a templom teljesen megtelt, - valamint a ministrálásban is. A Szentmise után még többen imádkoztunk Don Bosco ereklyéjénél, aztán elbúcsúztunk tőle, remélve életpéldája megerősít bennünket, lelkülete nekünk is új erőt ad a nehézségek leküzdéséhez, és munkája rámutat a keresztény ifjúság nevelésének fontosságára, arra, hogy e felelősségteljes tevékenység egyben személyes felelősségvállalás is. Kérjük őt, segítse égi imáival, hogy mindez alapuljon közösségeinkben is a szereteten alapuló bizalmon, a cselekvő szereteten, és az áldozatot hozó alázattal és hittel való szolgálaton éppen úgy, mint a közös gondolkodáson, hiszen minden segítő kézre szükség van, amely közelebb visz Jézushoz.

Bosco Szent Jánost a bánrévei határig még több kocsival elkísérték, s ott énekkel búcsúztatták, immár nem csak Kazincbarcikától, hanem Magyarországtól is, hiszen „a fiúk apostolának” magyarországi útja véget ért, és Lengyelországba indult, hogy a következő napokat ott töltse. (165. sz. Jókai Mór cscs.)

Fotók:

Cserkészképek

Három nap Don Bosco-val

2013. június

"Jöjj már, itt a nyár, csuda vizű tiszta tó

Csöndje mind ide vár, nézd, milyen biztató,

Toll-labda messzire száll, mosolyog a szívünk.”

(cserkész dal)

Nyár 1. Nyár 2. Nyár 3

Gyakran hallom ezt a kérdést: „Hogyan kell viselkedni egy cserkésznek a cserkészeten kívül?” Ilyenkor elgondolkodom, mit is akar a kérdező, és csak annyit válaszolok: „Nekünk a cserkészet evangéliumi élet.”. A magyar cserkészet minden percben élet kell, hogy legyen, az iskolában, a tanszünetben, a foglalkozáson, a barátok körében, éjjel, és nappal. Bi-Pi azt mondta, vallás nélkül nincs cserkészet, s mi magyar cserkészek tudjuk, hogy Egyház nélkül nincs magyar cserkészet. Ez a mi utunk, melyen keresztül Jézust igyekszünk követni törvényeink, és fogadalmunk szellemét megvalósítva.

Ennek a fogadalomnak szeretnénk eleget tenni, felidézve azt a gondolatot is: „Csak akkor lesztek boldogok, ha másokat boldoggá tudtok tenni.”

A nyári szünet két fontos eseménnyel kezdődött cserkészéletünkben. A tábor előkészítése és részvétel az Egyházunk által szervezett nyári, szalézi oratóriumokban.

A tábor előkészítése sikeres volt, Varbóc gyönyörű hely. A június 22-23-i hétvégén gyalogoltunk ki Perkupáról, ahol a polgármester úr nagy szeretettel fogadott bennünket. Sátrakat vertünk, terepszemlét tartottunk, tervezgettük a tábort, kerestük a megfelelő helyszíneket a programokhoz, szalonnát sütöttünk, nagyokat nevettünk, és nem utolsó sorban pont délután 15 órakor értünk fel a falu fölött lévő hegy tetején álló kereszthez, ami igencsak elgondolkodtató volt.

Innentől kezdve már csak „rajtunk múlik, mi válik valóra”, vagyis a tábor eredményessége rajtunk, a táborra jelentkező résztvevő 20-22 fiatalon múlik.

A nyári szünet első két hetében ismét megrendezésre került a Plébánia nyári napközije, és a szalézi oratóriuma is a Don Bosco iskolában. Néhány cserkésztestvérem a Plébánián állt helyt, jó munkát végezve, mint animátor, és segítő. Én a Don Bosco szakiskolában segítettem a gyerekekre figyelni, alkalmazva a cserkészetben elsajátított módszertant, s igyekeztem a csapatunk munkáját is megismertetni a rám bízottakkal.

Az első héten a legkisebbekkel voltam (1-2. osztály), és nagyon sokat játszottunk, és beszélgettünk a csoportfoglalkozásokon. Nagy öröm volt látni a sok színes program alatt a gyerekeket, akik mosolyogva játszanak, és teljes szívből énekelnek. A hét témája a Narnia volt, amit több részletben néztünk meg, majd kis csoportokban beszélgettünk róla. A csütörtöki napon strandra mentünk, amit jó gyerek lévén mindenki nagyon élvezett. Egyik medencéből a másikba ugrált mindenki, de ez idő alatt is nagy szerepet játszott a figyelem. Péntek délután - a múlt évhez hasonlóan - más cserkészek is érkeztek, és közösen cserkész játékokkal színesítettük a programot.

A második héten a hármas csoportot vezetését kaptam meg, az új gyerekeket hamar megismerve és új lendülettel elkezdődhetett a második hét is. Ez alkalommal is az ének volt a legsikeresebb, és bár az idő nem volt olyan jó, mint az első héten, mindenkinek ugyanolyan jó kedve volt. Minden reggel ismét filmmel kezdtük a napot, megtekinthettük az irgalmas szamaritánus, a tékozló fiú, a sziklára épített ház történetét, valamint a Miatyánk imádságról is új dolgokat tudhattak meg a gyerekek, ami azért jó, mert ez a nyári csapattáborunk egyik témája is a lelkiismerettel kapcsolatos elméleti, és gyakorlati ismeretekkel, elmélkedésekkel együtt. Péntek délután zárásként a szülőkkel együtt képeket, videókat néztünk a táborról, majd egy kis agapén vehettünk részt.

A nyár tehát jól kezdődött, s a folytatáshoz is kérjük a Mennyei atya segítségét és kegyelmét. (Józsa Judit, mb. őrsvezető)

2013. augusztus

"A cserkésztábor az nagyon jó! Ott minden gyerek hozzám hasonló!”

VARBÓC 2013. július 22-31.

Tábor 1.. Tábor 2.. Tábor 3

Hangzott el az idézet egy cserkészjátékban, melyet együtt énekeltünk Varbócon egy nagyon jó - bár sajnos már az utolsó, - tábortűznél… És mennyire igaz! Akármilyen, és akármennyi helyről is érkeztünk, egy cserkésztáborban mindenki hasonló, vagy inkább egy! Egy emberként dolgozva, egymást segítve, senkit sem kiközösítve, de mindenkit elfogadva, együtt haladtunk, hogy tíz nap után elmondhassuk: lelkiekben feltöltődve és felfrissülve tértünk vissza a családunkhoz!

De már a végéről írok, holott még az elejébe sem kezdtem bele e történetnek, pedig már az első nap nagyon jól sikerült! A táborépítésben mindenki szorgosan részt vett, hamarabb kész lett a közösségi sátor is, sőt minden sátor, ahol 21 cserkésztestvérem kényelmesen tölthette éjszakáit, így játszattunk, és jól „megalapoztuk” a táborunk. Voltak közöttünk régi cserkészek, akik nagy rutinnal, de mégis új lelkesedéssel vettek részt a táborban, és voltak olyanok kiknek első táboruk volt, mégis egy első rácsodálkozás után a tapasztaltabbak segítségével lelkesen vetették bele magukat a cserkészéletbe! Megjegyzem, minket ugyan soha nem rettent meg az eső, mégis talán jobb száraz körülmények közt tábort építeni, és most, 2013-ban ismét gyönyörű idő tartott minket lelkesedésben tíz napig!

Így csöppentünk Fantáziába! (Egy különleges világba ahol minden oly varázslatos, és minden mesebeli lény egy-egy cserkésztestvéred!) Mi ugyanis Michael Ende: Végtelen történet című könyvét dolgoztuk fel keretmesének. Voltak szerencsesárkányaink. Az öt szerencsesárkány (Fuhur, Falcor, Nana, Nicor, Ella) eléggé népszerű volt a táborban, lévén szerencsés napjainkon csoki volt érdeklődésünk jutalma egy-egy feltett kérdésre! Volt ott még öt tündér (Tarkalepke tündér, Éneklő hegyek tündére, Keleti erdők tündére, Kristálypatakok tündére, Mezei virágok tündére) egy Kislány Királylány vezetésével, és ugyan ők voltak a legkisebbek az én véleményem szerint a leglelkesebb, és legjobb jeleneteket kidolgozó kis őrsöt ismerhettük meg bennük! A Lovagok (A hős Híbor, Hírot az erős, Hikar a szívós, Hiszár a fürge, Hiluán a testőr) is felismerték ebben a táborban, hogy virgonc, ifjú, szinte felelősségmentes élet lassan már mögöttük van, és ma már roverek lettek, amely azt is jelenti, minden egyes lovag egy-egy felelősségteljes minta! Már nem tehetik meg, hogy csupán a nagyokat követve játékkal teljes napjaikat éljék, hiszen már ők a „nagyok”, akiket követnek a kicsik! És ez nagy felelősség, hiszen már nem mehetnek előre anélkül, hogy nem pillantanak maguk köré, hol vannak a kiscserkészek! Ugyanakkor nem is kaphattak jobb példát ehhez a feladathoz, mint egy igazi példaképet, vezetőjüket Atraskót! Nem lehet teljes egy végtelen történet fantázia megmentője nélkül! Ő volt Bastian, aki Holdgyermeknek nevezte el a Kislány királylányt és ezzel mentette meg – no meg még sok más hőstettével is a mi kis keretmesénket! Jolulála nem csak Atraskót segítette az útján, de egy egész tábort élelmezett finom, és bőséges ételekkel! akadt a táborban még egy forgatócsoport is Michael Ende bá vezetésével, aki rengeteg munkát belefektetve szervezte meg e tábort, Bence fődirektorral, a szinkron rendezővel, és egy operatőrrel! (Hogy e nevek mögött mely cserkészek rejtőznek? Az érdeklődőknek segítünk a megfejtésben…)

Tehát egy nagyszerű csapat, jó idő, jó programok mi kellhet még?! Innen már csak rajtunk múlott, hogy milyen tábor alakul ki, és bártan mondhatom, hogy megtettük, amit tudtunk. Lelki életünk is épült, mind önismeret, mind lelkiismereti oldalról tanulhattunk sokat önmagunkról, imáinkkal és cselekedeteinkkel is tettünk azért, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez. Ebből remélem mindenki magával vitt valamit a következő 355 napra! A csapat együtt énekelt, táncolt, kézművesedett, játszott, túrázott, és úszkált a Rakaca-tóban és igazán jó egységgé kovácsolódott. Énekeltünk vidám népdalokat, cserkészdalokat, egyházi dalokat, köztük sok ismert dalt, de tanultunk új énekeket is. A táncokat is mindenki élvezte és ki-ki saját táncos lábának megfelelően ropta ezeket. Elkészítettük Morlát, a teknőst, sok-sok papírsárkányt a négy szél játékszerének, Az örök fényt, az aurint, ami segített a nyakkendőket tartani, kitűzőket mindenki saját arculatára, és nem utolsósorban bábokat, melyeket este ki is próbáltunk, így izgalmas bábelőadások születtek. Sültek a kenyerek a kicsik örömére, megtudtuk, mi az a terpesz foci, és hogy halászik a polip, jártunk mocsarat, ahol mindenki sikeresen vette az akadályt, kellemes elfáradtunk méta közben, és a szőlősardói túrán is, ami erősítette testünk, lelkünk. Sikerült megnézni a szalonnai templomot, melyet honfoglalás korában emeltek és különleges freskókkal díszítettek. Összecsaptunk szín-, és számháborúkban, sőt ujjpárbajban is egy keretmesés toborzás reggelén.

A meseerdő, a tábori Szentmise, az éjszakai Istentisztelet, a csillagászat, a nyomozós, és a kereskedős játék, a törvények szertartása a „világ tetején”, és a tíz parancsolat, és a főparancs felolvasása az éjszakában, miközben megtudtuk, mit értékelnek bennünk cserkésztestvéreink, a közös főzések, a szalonnasütés…

nos mindezt át kell élni, mert szavakkal e történéseket nem lehet visszaadni.

Egy cserkésztábor nincs tábortűz nélkül. És ez most sem volt másképp. Első napon „bemelegítésnek” Vixy-nek köszönhettünk egy szép keretmesés tüzet. Másnap Gina tette magasra a lécet, és olyan összekötő, és záró szöveget mondott, ami szerintem mindenkinek a szívéhez szólt és elgondolkodtatott. Utána Jolulála vitt minket a mesék világába sok-sok vidám játékkal a tűz mellett. Tanulságos beszélgetések is zajlottak több kis Bi-Pi tűznél, és már az ötödik napnál járunk mikor két első tüzét vezető cserkésztestvérünk próbálta meg vidám játékkal elvarázsolni a táborlakókat. Sikeresen tették ezt, és kívánunk nekik sok sikert a folytatáshoz is! Gyulus megismételhetetlen tábortüze után másnap őrsével egy eddig szokatlan megoldást választott, de így is mindenki kedvére tett, mert játékkal, dalokkal keverve mindenki elmondhatta a saját kis álláspontját a gyermekkorral kapcsolatban. Itt a nagyfiuk is kitettek magukért. Mikor Jo-Zsó volt soron, aki fergeteges hangulatot tud varázsolni a tűznél, most sok mindenkit meglepve más oldaláról mutatkozott be, és egy 100%-ban lelki tűzben lehetett részünk, - amely az Örömhírről szólt, és az igazi boldogságról, - így feltöltődve mehettünk esti imára a táborkereszthez. Végül, de nem utolsósorban Judit, és Réka mutatta meg, hogy ők sem gyöngébbek, mint mások sőt… a zárótűzzel ők is elvarázsoltak mindenkit! … és aztán gyertyáinkkal végig vonultunk a táboron, hogy a tűz búcsút intsen…

Élmény dús 10 napon vagyunk túl, és lelkiekben feltöltődve, testileg megedződve jó fáradtan, sok emlékkel gazdagabban, és azzal az érzéssel zártuk a tábort, hogy miért nem maradunk még egy hétig? (Földesi Péter – ö. cs.)

2013. augusztus 22-23.

IV. Nagyboldogasszony-portya

Válogatás 1. Válogatás 2. Válogatás 3

Csapatunk gyakorta tűnik fel a városunk különböző eseményein, segítünk, ahol tudunk, koszorúzunk, zászlót tartunk: augusztusban például a Szent István király tiszteletére celebrált szabadtéri szentmisén képviseltük csapatunkat. Az is előfordul, hogy időnként eltűnünk a barcikai szemek elől, ám a cserkészélet ilyenkor sem áll meg. Találkozók cserkészvezetőkkel (Némethyné Kesserű Judit nénivel Budapesten, Barlay Szabolcs atyával a Balatonmáriafürdői Indít-Lakban egy lelkigyakorlatra, éjszakába nyúló Szolidaritási emléktűz a Plébánia kertjében…) … és nem állt meg az élet augusztus 22-23-án sem, amikor a 165-ösök hátizsákot ragadtak, és útrakeltek.

A hónap második felében esedékes Nagyboldogasszony-portya már régi hagyományunk, mégis állandóan változik. Igazodva a résztvevők számához, korához volt már két- vagy háromnapos, kényelmes túra, és volt igazi erőpróba is. Bárhogy is alakult, a csapat tagjai mindig feltöltődve, élményekkel megrakodva tértek haza. Ettől az idén sem szerettünk volna eltérni.

Nyári szünethez méltatlan korai időpontban indultunk útnak. Mire a sárga autóbusz kigördült a 26-os útra, kilencen gyűltünk össze a kezdetben nehézkesnek tűnő felszerelésünkkel. Egy éjszakát szerettünk volna a természetben eltölteni Isten szabad ege alatt. Portyánk Szalonnán vette kezdetét. Mindenekelőtt a vacsora gondolata is foglalkoztatott, s ehhez be kellett szereznünk valamit, amiből kétségkívül sehol sem kapni jobbat, mint Szalonnán. Igen, ez a szalonna volt.

Ezt követően Martonyi felé vettük az utunkat, első pihenőnket a Rakacai-víztározónál ejtettük meg. Jól esett kicsit leülni a parton, mivel a tó nyugodt, már-már idilli volt. Tovább indulva némi gyaloglás után elértük Martonyit. Itt újabb pihenőt tartottunk, mielőtt nekivágtunk volna a kolostorhoz vezető útnak.

A faluból keskeny műút kúszik fölfelé a hegyen. Keskeny is, öregecskedő is, de út. Mi egy kis idő és szuszogás után letértünk róla, és erdei ösvényen haladtunk tovább. Árnyas völgy kísért minket: alattunk mélység, körülöttünk bükkök. Aztán az erdő, mintha csak ránk várt volna, kinyílt. Kis tisztás állt előttünk.

Hétszáz évvel ezelőtt csöndes, szorgos emberek érkeztek a Martonyi fölötti erdőkbe. Építkezni kezdtek. Sziklából, sziklára. Ők voltak a pálosok. A kezük nyomán pedig ott áll ma is a kolostor. Szándékosan nem nevezem romnak. A rom üres. A rom elhagyott. Ahol az emberek megpihennek, imádkoznak és őrzik a csendet, az a hely nem rom. Az templom.

Aztán megint emberek érkeztek azokba az erdőkbe. Más emberek, új emberek. Építkezni kezdtek ők is. Sziklán, de nem sziklára. És kezük nyomán ma ott áll a TV-torony. Két jelkép osztozik a hegyen. Az egyik menedék, a másik reklám. Utóbbi, mint hivalkodó ömlengés gőggel magasodik az áhítatos csönd fölé. Vajon itt lesz még hétszáz év múlva?

Lélegzetvételnyi szusszanást követően berendezkedtünk kicsit az ősi falak árnyékában. Tüzet raktunk és ponyvákból, faágakból fedelet rögtönöztünk az alváshoz. Vacsorára megsütöttük a lent vásárolt szalonnát. Pozitív előítéleteink helytállónak bizonyultak. Evés után még sokáig kint ültünk a tűznél. Portyánkat végigkísérte egy imacsokor, mely a Miatyánkon, Üdvözlégy-en túl a Mindenszentek litániáját tartalmazta, valamint olyan szentek, vagy példás életű emberek gondolatait, mint Pio atya, Prohászka Ottokár. Hosszasan beszélgettünk a lángok fényénél, a téma a szeretet volt. „Szeretni és szeretve lenni”. Csak a kései hideg szél és a fáradtság kényszerített minket a hálózsákjainkba.

Reggel a napsütés, és a friss levegő ébresztett. Felszedelőzködtünk, nekivágtunk a hazaútnak, le a hegyről. Szalonna felé ismét útba ejtettük a Rakacai-tavat, most azonban meg is mártóztunk a vízben a „Belső-tónál”. Ekkorra a felhők is mélyen beúsztak az égbolt kékjébe, így a lubickolás bizony próbára tette hidegtűrésünket. Az időnkbe még egy kis éjszakapótló parti szunyókálás is belefért, csak aztán kezdtük meg portyánk utolsó szakaszát.

A szalonnai gólyafészkek magányosan árválkodtak, ki-ki a maga lámpaoszlopán. Lakóik talán messze járnak már. Ők elmentek, mi meg itt maradtunk: esőnek, szélnek, fagynak. Őrizzük nekik a nyarat. Ha visszajönnek, itt leljék még. És ha ismét útra kelnek, megint elmegyünk Szalonnára, és ígéretet teszünk az üres gólyafészkeknek. Meg a kolostornak. Mi itt leszünk! (Ölveczki Gyula - Őrsvezető)

2013. szeptember

"Légy hű hitedhez rendületlenül! A tisztaság ragyogjon a szívedben belül!

Vezéreljen téged az igaz szeretet! Annak higgy, ki szeretettel nyújt feléd kezet!”
(Magyar Mise)

Lassan eltelt két hónap a 2013/14-es cserkészévből, ideje egy pillanatra megállni és visszatekinteni, honnan indultunk, merre megyünk. Aki kicsit is komolyan vette, hogy „A Cserkészet Evangéliumi Élet!”, az nem unatkozott, és bőséges programban lehetett része. A harmadik lépcső felé 15 lépést tettünk meg. Hogy ez mit jelent? Mielőtt rövid összefoglalóinkba belekezdek, erre világítok rá, hiszen hirdetéseink, plakátjaink mindenhol e „lépcsőkről” szólnak.

Krisztus keresztútján állomásokat tett meg, ahol több üzenetet is egyértelművé tett számunkra a keresztúti találkozások, és események által. Egy ilyen üzenet, hogy „sohasem vagyunk egyedül”, és ez a keresztút fényében a Feltámadás előtt is reményre, és örömre ad okot. Őt követve, nekünk is végig kell járni útjainkat, hogy a cserkészéleten keresztül „Krisztusibb Magyarok” lehessünk.

A „lépcsők” jelképesen a mi lépéseink ez évben Üdvözítőnkfelé, jelképezve, hogy a 100 éves magyar cserkészet nem szórakoztató ifjúsági tömegmozgalom, hanem alázatot, hitet és cselekvő szeretetet követelő komoly tevékenység, az „élet játéka”. Ez nem könnyű, önként vállalt feladat; egész embert kíván, aki az élet egyéb területein is „120 %-os teljesítményt” igyekszik nyújtani. Ez a mi szabad akaratú pozitív döntésünk nélkül nem megy. Nem színes lufi eregetésekre, jól hangzó jelszavakra, és komolytalankodással önmagukat középpontba állító felnőttekre van szükség, ha komolyan vesszük fogadalmunkat, hanem átgondolt, közös, felelősségteljes munkára, mert hadd idézzem alapítónkat:

Minden ország jövője a felnövekvő nemzedék jellemességétől függ”, és ami ezt megalapozza, - nem csak a cserkészvezető, - de „valamennyi cserkész Isten szolgálja”, mert a „Ti egyedüli mesteretek az Isten!”

Aki tehát cserkészként nem rója ezt az utat, nem mássza ezeket a lépcsőket, az nem az árral is szembe úszó „Pisztrángcserkész”, csupán annak a tömegnek a része, ami folyton jogokért kiált, de nem teljesíti kötelességeinek töredékrészét sem: elfedi az Igazságot az azt keresők elől, nem vezeti a szomjazókat az élő vizek forrásához, viselkedésével elriasztja a jövevényeket, a jellem tisztaságát keresőket megbotránkoztatja, a bűn foglyainak pedig nem mutatnak kiutat. Nem kifogásokra van szükségünk! „Azoknak van nyugtalan álmatlan éjszakájuk, akik henyéltek, amíg sütött a nap.”

3013. szept. 1.. 2013. szept. 2.. 2013. szept 3.

Szeptember 1-én csapatunk a Szent Család templom tanévnyitó Szentmiséjén, a Veni Sancte-n vett részt, így új cserkészévünket sikerült imádságos lelkülettel kezdenünk. Hál’Istennek távolabb lakó tagjaink, és segítőink is velünk tartottak a szertartás

Szept. 6-án, pénteken immár a kezdetektől, VI. alkalommal vehettünk részt a berentei Szent Borbála Idősek otthonában megrendezett Bányásznapon.

Másnap, szombaton egy a Plébánia által szervezett programba kapcsolódott be a csapat néhány tagja által, ahol kenyérlángost sütöttek a fiatalok, aztán Marek atyával nyílt lehetőség egy kis beszélgetésre és közös imára, aki a rendfőnök atya küldöttjeként Rómából érkezett Magyarországra. A cserkészeink néhány játékot is vezettek az összegyűlteknek.

Még ezen a napon este egy tucatnyi cserkész gyűlt össze a Sasfészekben, ahol Vixy születésnapját ünnepelték meg. Az este számomra is feledhetetlen pillanata - aki nem lehettem jelen, - hogy 19-kor telefonkapcsolatot létesítettünk, és Debrecenből közös imádságként Assisi Szent Ferenc: Felebaráti szeretet imáját mondtunk el Ferenc pápánk böjt-, és imanapi felhívásának megfelelően Szíria és a világ békéjéért a „Soha többet háborút!” jegyében.

Szept. 18-án Bernáth Richárd kerületi vezető látogatott el a Sasfészekbe, ahol az év stratégiai átbeszélése mellett látogatást tettünk a Tompa Mihály református általános iskolában is.

21-én szombaton a Katolikus Plébánia által szervezett „Férfi zarándokúton” képviseltük magunkat. A zarándokút programjaiban részt vettünk a Cseh István atya által celebrált szentmisén Putnokon, majd ellátogattunk Gömörszőlősre, ahol a község polgármester asszonya vezetett körbe bennünket, bemutatva a település nevezetességeit, emlékeit, (műemlék házak, festő galéria, csűrök, amelyekben a kiállított tárgyak megelevenítik a hagyományos állattartó önellátó gazdálkodás folyamatait, szabadtéri néprajzi gyűjtemény, kézműves gyűjtemény, református templom, gazdasági udvar …) Ezt követően Kelemérben a Tompa Mihály emlékházat tekintettük meg a helyi református tiszteletes előadása után. Az esős idő miatt az út túra része elmaradt, így korán hazaérkeztünk.

A Sasfészekben a csapat népesebb leányokból álló része éppen a „II. Csajos délután” közepén tartott, mikor betoppantunk. A lányok délutánjának programja süteménykészítő verseny, beszélgetés és társasjáték volt. Mindezt természetesen nem zavartuk, szolidan visszahúzódtunk, ám a sütemények zsűrizésében aktívan részt vettünk. …és nyert a legjobb, és persze mi, akik mindent végigkóstoltunk.

A következő hetet „toborzással” kezdtük a Tompa Mihály református általános iskolában, ahol két kisfilmet mutattunk be csapatunkról, Józsa Judit, és Ölveczki Gyula őv.-k tolmácsolásával. Az iskola diákjai kimagasló figyelemmel, és fegyelemmel hallgatták kis előadásunkat, a pedagógusok részéről is kaptunk pozitív visszajelzéseket, ami megerősítette elhatározásunkat, hogy amennyiben a szülők is támogatják iskolai jelenlétünket, és megtaláljuk ennek lehetőségeit, megismertetjük a cserkészettel az érdeklődő gyermekeket.

Csütörtökön 26-án Andrásfalvy János atya szervezésében második alkalommal vettünk részt a CEP (Ifjúsági Nevelési Tanács) összejövetelén megbeszélés, és programegyeztetés gyanánt. A megbeszélésen a kazincbarcikai katolikus egyház, katolikus iskolák, és ifjúsági csoportok vezetői, képviselői vettek részt, és a további folytatás reményében imával zártuk azt.

28-án került sor a várva várt XXIV. születésnapi tábortüzünkre a Plébánia udvarán. Csapatünnepünket cserkészteaházzal kezdtük, ahol több mint tíz tea közül választhatott mindenki (még eredeti skót teánk is volt), s eközben a csapat toborzó filmjeit, illetve az elmúlt három nagytábor 30 perces összeállításait lehetett megtekinteni különféle zenei aláfestéssel, és a tea mellé különböző sütemények fogyasztásával.

Az összejövetelen megtisztelt bennünket a „165-ös gyökerekkel” rendelkező kistokaji 786. sz. Szent György cserkészcsapat háromtagú vezetősége, és két cserkésze, akiknek ezúton is köszönöm jelenlétüket. Velük együtt néhányan az esti Szentmisén is részt vettünk, aztán kezdődött a tűz…

Tábortüzünk témája ezúttal a ’13-as táborhoz kapcsolódó „Legyetek olyanok, mint a gyermekek!” témakör volt, avagya „Végtelen történet folytatódik…”. (Csupán csak érdekességképpen közlöm, hogy délelőtt az edelényi Szent Mihály napi vásáron ez a felirat díszítette az iskola falát is.) A tűznél kedvenc játékaink, dalaink mellett a jelenetekben szinte a tábor összes emlékezetes, mosolyt fakasztó eseményét felidézték cserkészeink, tehát sikerült emlékezetes, eredményes tábort összehoznunk. A vidám perceket Váci Mihály verseivel, és természetesen imákkal színesítettük.

Utolsó mozzanatként összepakoltunk magunk után, és programot hirdettünk. Az „első lépcső”, szeptember - véget ért. „A felhők fölött mindig süt a Nap, és mi masírozunk tovább.” (165-ösök)

2013. október

"Segíts, és adj erőt nekem, segíts, hogy bennem rend legyen!

fogadd el hát áldozatom, mi földhöz köt, mindenem tűzbe dobom!”
(Magyar Mise)

Egy héttel november vége előtt egyik szemem sír, a másik pedig mosolyog. A- melyik mosolyog, látja azt a nagyszerű eseménysorozatot, amely élővé teszi Egyházunkat a világban, és benne a Krisztust követő magyar cserkész-eszményt, amelyet elődeink, őseink vérükkel és életükkel építettek fel. A másik, az sajnos közönyt lát, és nem érti, miért vonzó a sötétség, amely Istenünktől eltávolítva tönkretesz egyéneket, családokat, társadalmakat. Csak azt látja, hogy aki a „nagyot játssza”, az valójában gyáva, döntésképtelen, szavának nincs súlya, nem lehet számítani rá, és akit gyakran gyöngének látunk, esendőnek, valójában az a kitartó, az az erős.

2013. okt 1.. 2013. okt 2.. 2013. okt 3

Október 4-én 20 óra előtt pár perccel hat cserkésszel vágtunk neki őszi éjszakai túránknak. A fagyos éjszakák ellenére nekünk kellemes, bár tempós sétában volt részünk. Hold nem volt az égen, a Billatáró még mindig meredeken várta, hogy meginduljunk, de minden a legnagyszerűbb hangulatban zajlott. Beszélgettünk, nagyokat nevettünk, szóba kerültek az előző éjszakai túrák eseményei is, a „0-s kilométerkőnél” kísérteties élményben is volt részünk, de ez maradjon a résztvevők titka, az Ebeczki-tető tornya alatt Assisi Szent Ferenc imáját mondtuk el, aztán a piros túra útvonalán – kiirtott erdőkön, eltűnt dombokon, és kőpiramisokon keresztül, - lesétáltunk a városba.

Egy forró teára még mindenkinek volt lehetősége, de úgy gondolom, minthogy most nem sikerült eltévednünk, fél egyre már mindenki az ágyában lehetett...

Kiemelt ünnepünk és programunk volt október 11-13., az Avilai Nagy Szent Teréz Templom centenáriuma. Pénteken délután a templomkert takarításában csak hárman tudtunk részt venni, de nem lett volna érdemes kihagyni, ugyanis a közös munka nagyon jó hangulatban zajlott, még a diószedés (kosárba dobás), és a filozófia is belefért két munkafolyamat között…

12-én reggel kezdődött a Családi nap, amit már nagyon vártunk. A főzőversenyen csapatunk pörköltet készített a Yo-yó féle házi kenyér és pászka mellé, amivel második helyezést, ezüst fakanalat sikerült nyernünk. A 3. helyet az ACR közösség (Ancillae Christi Regis), azaz "A Krisztus Király Szolgálói" szerezték meg, míg az arany fakanál birtokosa a Rózsafűzér Társulat lett. Főzés közben sorra érkeztek a templomunk elmúlt éveiben szolgálatot teljesítő atyák, akiket nagy-nagy szeretettel vártunk, és igyekeztünk minél hamarabb találkozni, és beszélgetni velük. Eközben a Lourdesi barlangnál a Rózsafüzér is elkezdődött, abba is igyekeztünk belekapcsolódni. Mindettől már csak az volt nagyobb élmény, mikor az összes atya bevonulásakor elkezdődött a Szentmise, amelyet Cseh István atya vezetett.

A Szentmise után a Lourdesi barlanghoz vonultunk át, és megtörtént annak felszentelése is. Ezen eseményt a főzőverseny értékelése, majd az ebéd követte. A nyolc közösség főztjéből mindenkinek jutott, senki sem maradt éhen.

Pihenésként a kisebbek Tódor bohóc műsorát tekinthették meg a Dózsa Gy. Ált. Iskolában, mi pedig 15 h-tól Pacsai János sajószentpéteri gör. kat. parókus atya előadását hallgattuk meg a boldog családi élethez, és a jó párkapcsolathoz vezető út témakörében.

János atya kurityáni gyermekotthonos gyermekeivel is játszottunk keveset, majd átmentünk a Dózsába, ahol Levente Péter előadásának voltunk részesei, ahol szintén a családot és házasságot érintő kérdésekben kaptunk építő gondolatokat.

Ezt a Páterrock fergeteges koncertje követte, akik zenéjükkel is kifejezték Isten irgalmasságát. Az együttes énekese Lipcsák János káplán atyánk volt, míg Galó Gábor atyát általa, egy 2008-ban szervezett Csíksomlyói utunkon ismertük, és szerettük meg, így nagyon örültünk jelenlétüknek… és természetesen végig énekeltük, végigtapsoltuk velük a koncert teljes egészét.

Az este befejezéseként egy éjszakába nyúló táncház következett, amely az abban résztvevőknek szintén nagyon tetszett.

A 13-i Centenáriumi ünnepi Szentmise 11 órakor kezdődött. A szertartást Ternyák Csaba érsek atya celebrálta a szalézi atyák részvételével. Nem csak a templom, de annak udvara is zsúfolásig megtelt. A Szentmise végén lévő körmenetet és elbocsátó áldást, agapé, és beszélgetések követték.

A következő jelentős esemény, amelyben részt vettünk, Sándor István szalézi szerzetes, és vértanú boldoggá avatása volt a Szent István Bazilika előtt október 19-én, szombaton. Csapatunkból kilencen kapcsolódtunk be e rendhagyó ünnepbe a több mint 900 Szalézi gimnazistával, és Don Bosco szakiskolással együtt. A különvonat a barcikai vasútállomásról 5:38-kor indult, és a Nyugati Pályaudvarra futott be, ahonnan zárt rendben, gyalogoltunk át a Szent István térre. Az egyéni beléptetés után 10:30-kor kezdődött meg a Boldoggá avatás ceremóniája, ami több mint kétórás szertartást foglalt magába a Szentmise keretében. Mindezt Erdő Péter bíboros atya vezette.

A szertartás után egyéni programok következtek, mi a Don Bosco-sokkal busszal mentünk le a Hősök terére, beültünk egy capuccinóra, majd tovább buszoztunk a Körcsarnokhoz, ahol megebédeltünk, és az ünnep folytatódott. A Körcsarnok programjában a szalézi animátorok nyitó animációja után Don Pascual Chávez szalézi rendfőnök érkezett meg, aki köszöntése - és magyarrá avatása - után rövid beszédet mondott, majd egy részletet tekinthettünk meg a Ghospel című musical-ból az Albertfalvi Don Bosco Kat. Ált. Iskola csoportjának előadásában. Végezetül egy kerekasztal beszélgetés következett, melyben Havasi József atya, és Pokorni János, Sándor István egykori cellatársa is részt vett.

Miután a Keletibe visszasétáltunk, a különvonat 17:20-kor indult vissza, és 20 óra után érkezett meg Kazincbarcikára.

A vonaton odafelé, és visszafelé is elimádkoztunk Emri Attila diakónus vezetésével egy-egy Rózsafüzért. Róbert atya gyónási lehetőséget is biztosított. Nagyon örülök, és a csapat jelenlevő tagjai nevében is köszönöm a lehetőséget, hogy részesei lehettünk ennek a napnak, mert ez is egy olyan nap volt, amit az Úr rendelt, és amit csak akkor tudunk értékelni, ha lelkünkbe befogadtuk azt.

Végezetül október 23. ..mert hiszem, hogy hőseink, vértanúink, szentjeink nem hiába haltak meg, hiszem, az igazi ünnep, az igazi megemlekezés a szívünkből fakad, s egyik ismérve az a lelkület, hogy akkor is ott lennénk, ha be lenne tiltva. Hiszem, hogy a magyar lélek egyszer ismét szükségét fogja érezni annak, hogy történelme jeles napjairól megemlékezzen, ünnepeinkben ne csak munkaszüneti napot lásson, a megemlékezésekben pedig a kényszerű protokollt. Mert ami kötelező azt „előbb unják, majd csúfolják”. A magyar lélek szereti a hősöket.

22-én Miskolcon a Belvárosi Református Egyházközség Nyilas Misi Házába kaptunk meghívást a közös ünneplésre és megemlékezésre. A program keretében az Ismerős arcok együttes tartotta meg koncertjét, amelynek számait Simó József egy-egy forradalommal kapcsolatos vers felolvasásával kötötte össze.

23-án 10-kor az ’56-os emlékműnél helyeztük el koszorúnkat a Kazincbarcikai Városi Önkormányzat megemlékezésének keretében. Ezt követően csapatunk jelenlévő tagjai megtekintették az „1956 üzenete” - helytörténeti kiállítást a Kisgalériában, és az „Állomás a város szolgálatában” vasúttörténeti kiállítást.

Természetesen foglalkozásainkat is megtartjuk a Plébánián. Jelenleg egy 3-4 alkalomból álló Waldorf-baba készítést bonyolítunk le. Ezt folytatjuk 26.-án is.

(165-ösök – Jo-Zsó)

2013. november 23-24.

IV. 165-ös CSERKÉSZ-LELKINAP és IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ

(Kazincbarcika Szalézi Plébánia, 2013. november 23-24.)

A cserkészet életforma…”

Lelkinap 1.. Lelkinap 2.. Lelkinap 3

Minden abban a kis teremben kezdődött azon a szombat reggelen nyolc órakor, melyet a plébánia hittantermeként ismerünk. Ezt a lelki hétvégét már évek óta Dédestapolcsányban tartottuk meg ilyenkor, ősszel, de most a plébániára tettük át, és így a csapat tagjain kívül vendégeket is hívhattunk e találkozóra. Akkor, reggel még csak mi voltunk, nem igazán sokan, tulajdonképpen csak kilencen, bár hamarosan kis csapatunk további tagjai is megérkeztek, így tizenketten lettünk (milyen szép szám!). Persze, nem túl sok, de egy kis lelkesedéssel ennyi ember is egészen jó dolgokra képes. Többek között ezért is gyűltünk ott össze ezen a napon, és persze azért is, hogy feltegyünk magunknak egy egyáltalán nem elhanyagolható kérdést: Kicsoda nekünk Jézus?

Imával kezdtünk, majd filmet néztünk, - ami már hagyomány lelki hétvégéinken. A film Szent Bernadett életén keresztül tárta fel előttünk a történetet, amikor ennek a fiatal lánynak a Lourdes-i barlangban megjelent a Szent Szűz.

Ezt követően egy kis szünet után különböző Biblia-fordítások alapján Szt. János evangéliumának prológusáról beszélgettünk. A beszélgetés után ebédszünetet tartottunk, majd közös ének, azután pedig játék következett: pingpongozás, és társasjátékok a hittanteremben.

Három órakor érkeztek meg látogatóink a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumból, a Don Bosco szakiskolábólés a Plébánia Ifjúsági csoportjából, akik velünk töltötték az egész délutánt. Érkezésükkor az udvaron ismerkedős játékokkal „melegítettünk be”, hogy ne legyünk egymásnak egészen idegenek. Ezután pedig számomra a nap egyik legszebb része: a meseerdő következett. A meseerdő tulajdonképpen egy megelevenedő mese, amely esetünkben nem ritkán nem is annyira mese. Gyakran este tartjuk, és a résztvevők számára egy több állomáson át vezető útvonalat alakítunk ki, melyet végig kell járniuk, követve a mécsesek fényét és az útmutatásokat. Az állomásokon különböző személyek várják őket érdekes mondanivalóval, feladatokkal. Jelen esetben találkozhattak például Szent Klárával és húgával, Ágnessel, Assisi Szent Ferenccel, illetve néhány további szerzetessel. Megkóstolhatták a ferencesek által gyűjtött alamizsnát, ihattak egy bizonyos kehelyből, és azt is megtudhatták azt is, hogy "Ahol a kincsed, ott a szíved is" (Lk 12,34).

Számomra állomásként csodálatos élmény volt ott ülni egy kis padon az egy szál mécses mellett, apáca-fejfedőben, ahogy lassan teljesen besötétedett. Öt percenként érkeztek az utat végigjáró fiatalok, akiknek jó néhányszor elmondtam, hogy a Szentlélek legnagyobb ajándéka az, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és türelmes szívvel viseljük az élet minden megpróbáltatását. A legfurcsább az volt, hogy a végére nem azt éreztem, hogy fázok, nem untam bele, figyelmen kívül hagytam, hogy lassan elmegy a hangom… ehelyett valami különös békét, és nyugalmat éreztem, ami az ember életében elég ritka vendég.

A meseerdő alatt segédtisztünk Zsa’na vezetett 165-ös Bibliai Aktivity-t öt csoportban azoknak, akik még nem indultak el, illetve, akik már visszaérkeztek.

A meseerdő után még néhány tábortűzi játékot játszottunk odakint, remélem, ez is mindenkinek tetszett, majd részt vettünk az esti szentmisén. Mire ez véget ért, bent elkészült a vacsora, ami cserkész-spagetti volt (igen, ilyen nevű étel létezik, ezt én is csak most tudtam meg). Étkezés után a gimnazisták elbúcsúztak. Őszintén remélem, hogy jól érezték magukat ezen a délutánon.

Mi egy kicsit mosogattunk és pakolásztunk, beszélgettünk, majd pedig körbeültünk a hittanteremben, lekapcsoltuk a lámpát, és csak egy halvány fényű kis lámpást tettünk középre. Igazán hangulatos volt, közben nevetve számoltuk, hogy már megint tizenketten vagyunk, éppen, mint az apostolok… Beszélgetésünk témája a nap kérdése, együttlétünk jelmondata volt: kicsoda számomra Krisztus?

Erre a kérdésre most mindannyian megoszthattuk egymással a magunk válaszát, mellyel talán egymást is gazdagabbá tettük. Ezután felmentünk a Plébánia kis kápolnájába, ahol János atya is elmondta nekünk saját gondolatait arról, hogy ki nekünk Jézus. Énekeltünk is, majd Viki is elénekelt egy dalt, amit majd szeretne nekünk megtanítani, aztán jót nevettünk, mert a dal olyan hosszú volt, hogy az éjszaka hátralévő része kevés lett volna a megtanulására, szóval nevettünk, mert az ember mindig nevet valamin, hogy ne legyen túl szomorú. De a dal olyan szép volt, hogy egy kicsit még ott remegett valahol köztünk a levegőben, mielőtt eltűnt volna. Remélem, tényleg megtanuljuk majd.

Az este következő programjaként megnéztük a Bernadettről szóló film második részét, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert nagyon szép. Végül, akik még ébren voltunk, együtt kimentünk a kertben található kis Lourdes-i barlanghoz, és imádkoztunk, mindenki olyan dolgokért, amit éppen a legfontosabbnak tart. Valószínűleg ez volt a legszebb dolog, amivel egy ilyen napot le lehet zárni. Később néhányan még beszélgettek, de lassan mind nyugovóra tértünk, hogy másnap egy kis pakolás, takarítás, és egy lezáró közös ima után haza induljunk. Mielőtt elköszöntünk, egy füzetecskét is adott István a jelenlévőknek a további lelki épülés, és a közelgő Advent jegyében, méghozzá Barlay Ö. Szabolcs atya újabb lelkigyakorlatát, amelynek címe: „Akarom, gyógyulj meg!”.

Azt hiszem, nekem lelkileg nagyon jót tett ez a hétvége, megnyugtatott és erőt adott a folytatáshoz, és ezzel talán mind valahogy hasonlóan vagyunk. Ha netalán még a minket meglátogató gimnazistáknak is sikerült néhány jó percet szereznünk, akkor igazán van miért hálát adnunk. Részemről én nagyon örülök, hogy együtt lehettünk, és a legjobban persze azt szeretném, ha a jövőben minél többen csatlakoznának hozzánk, hogy kis csapatunk tovább gyarapodhasson, és minél több ilyen remek napot tölthessünk el együtt. (Ölveczki Georgia – rover Ő.V.)

2013. december 1.

Az első adventi gyertya meggyújtása a Szent Család templomban

Gyertyagyújtás 1.. Gyertyagyújtás 1

2013. december 1-én, az új egyházi év kezdetén, az adventi koszorú megáldása után csapatunk gyújthatta meg annak első gyertyáját az Ifjúsági szentmise első perceiben. Mielőtt e gyertya meggyulladt volna, Dsida Jenő: Közeleg az emberfia, és Mécs László: Adventkor című versét hallhatták cserkészeink előadásában a jelenlévők. Íme, az utóbbi, mintegy üzenetként számunkra az Adventben.

"Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.”

2013. december

ÉVVÉGI „CSERKÉSZ-HAJRÁ!"

„A békesség egy csendes kicsi napsugár talán,
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg:”

A cserkészeknek talán egyik legmozgalmasabb hónapja a december, hiszen ebben a hónapban az ünnepek miatt sok program vár ránk.

December 1-én, az új egyházi év kezdetén az adventi koszorú megáldása, és két vers előadása után csapatunk gyújthatta meg a Szent Család templomban az adventi koszorú első gyertyáját, mint arról már beszámoltunk.

15-én megrendezésre került a II. Kerületi Cserkészkarácsony Miskolcon, melyre cserkészeink is ellátogattak. Innen hozták el a Betlehemi Békelángot, bár az az első nekifutásra útközben kialudt. Azt tudni kell, hogy a Békeláng idejutása önmagában is kalandos volt. Bécsbe több mint 30 országból érkeztek, hogy elvigyék hazájukba a lángot, és továbbadhassák azt, de Miskolc felé már egyszer kialudt, így vissza kellett fordulni a legközelebbi helyre, ahol már őrizték, hogy újra meggyújthassák a lámpást. Fontos üzenet ez számunkra is: mikor kialszik a Láng, fontos, hogy oda térjünk vissza ahol még azt őrzik, mindig vissza kell térnünk a tiszta, önzetlen Szeretethez.

17-én jutott el sikeresen a Láng a Sas-fészekbe Judit által a miskolci Jezsuita Gimnáziumból.

Ezután arra készültünk, hogy az időseknek örömet szerezhessünk egy kis ajándékkal, és egy műsorral, hiszen a cserkészet lényege a „másokért élés”, vagyis az Isten, Haza és Embertársszolgálat. Az ajándékok készítését Anna hangolta össze, és minden kézre szükség volt. E kis kézműves programban is nagyon szívesen vettem részt.

Először a berentei Szent Borbála Idősek Otthonába mentünk el, ahol előadtunk egy karácsonyi műsort, amelyet egy verssel kezdett István. Ezt követték Judit és Viki gyönyörű énekei, majd egy rövid színdarab, amelyet egyik cserkészünk, Gina írt, s amelynek címe: Az ajándék. A darab narrátora ezúttal Gyulus volt. A műsor végén a saját készítésű ajándékokkal leptük meg az időseket, - ők meg minket, - akiknek az arcán látszódott a meghatottság és az őszinte öröm. Ezután még két idős otthonba mentünk el, - a Jó szerencsét útra és a Gyermekek útjára Kazincbarcikán, - ahol szintén előadtuk műsorunkat, kiosztottuk ajándékainkat, és meglátogattuk ott élő idősebb cserkésztestvérünket Sanyi bá’-t, aki verssel és ajándékkal várt minket. Feledhetetlen, ahogy egy olyan közösség énekelte együtt cserkészdalainkat, amelynek ott lévő legfiatalabb tagja - Pi-fi -, és Sanyi bá’ között több mint 80 év van, és ahogy e két cserkész kezet fog, és tiszteleg egymásnak.

Nagyon örültünk, hogy ebben a műsorban részt vett Jennifer az Ifjúsági csoportból, András, a Szalézi gimnáziumból, és a kis Dorci, aki mindenkit elbűvölt, és hogy csapatalapítónk, Imre bá’ is velünk tartott Berentére.

21-én este a II. Adventi Korzón a Rákóczi térről átvonultunk a Betlehemi lánggal együtt a fő térhez, ahol Klimon István alpolgármester úrral meggyújtottuk a IV. adventi gyertyát. Ez kicsit jelzéssé is lett a csapat számára, hiszen a Szent Család templom Oltári szentsége mellett meggyújtott első adventi gyertyával kezdtük programunkat, és most Kazincbarcika Fő terén voltunk, hogy a Betlehemből elhozott lánggal meggyújtsuk a város koszorújának IV. gyertyáját egy olyan hatalmas tömegben, ami ugyan nem a Láng miatt gyűlt össze, de jelenlétével részese, és tanúja lett az eseménynek.

23-án a Szalézi Plébánia hirdetett Mézeskalácssütést az adventben gyűjtött jóságlisztből a Szent Család karácsonyfájára, és mint az már hagyomány, most is Szenteste volt az Egyházak Karácsonya, azaz a városi felvonulás. Karácsonyi énekek csendültek fel az utcákon, majd egy kis műsor fogadta az összegyűlt embereket és tűzijáték zárta ezt az eseményt. Természetesen ezeken az eseményeken ott voltunk.

A Szent Család templom éjféli miséjén átadtuk a Betlehemi Békelángot Vitális Gábor plébános atyának, aki meggyújtotta e lánggal az oltárgyertyákat, és a Betlehemi mécses gyertyáit ezzel általunk véget ért a láng útja, de innen többen is hazavitték, hogy a szeretet tüzének egyik jelképe otthonaikban tovább égjen.

A reggeli 9-es Szentmise után ismét előadtuk a karácsonyi műsorunkat, amelybe már még több cserkészünk is csatlakozott hozzánk, akik eddig nem voltak itthon (Andris, és Zsófi Leventével, valamint Niki) - sőt Dominika, és Áron is erősített bennünket az Ifjúsági csoportból, és a ministránsok közül, - és itt együtt dicsőítettük az Istent.

29-én, vasárnap egy hirtelen gondolat, és a Szentmise után a város műjégpályáján találtuk magunkat, egy hangulatos korcsolyázás közben, majd az évet nem is zárhattuk volna máshol, mint a Sas-fészekben, ahol a jókedv, a vidámság, a finomságok, és a rövid imádság mellett együtt köszöntöttük az újévet.

2013. december 1 .2013. december 2 2013. december 3

(Méhész Bianka – őrsvezető-jelölt)

2014. február 25.

Cserkész farsang

2014. „Embernek lenni annyi, mint állandóan úton lenni.”

(Barlay Ö. Szabolcs)

és aki állandóan úton van, azt szinte csodálattal tölti el, hogy életében az eltelt percek, az elmúlt napok mind-mind megtelnek tartalommal lábai alatt, és visszatekintve mindez milyen bőséges megismételhetetlen eseményfolyamnak tűnik…

Csapatunk néhány tagja már január 4-én bekapcsolódott egy újévi szalézi játéknapba, ahol a templomi közös ima, a városi akadálypálya, és a Don Bosco iskolában előadott jelenetet közös játék követte.

Foglalkozásaink 11-én indultak azzal a múlt évben elkezdett szerkezettel, hogy minden cserkészfoglalkozás az éves terv részeként maga is egy-egy önálló program legyen. Első alkalommal szövet, és papíranyagokból ügyeskedtünk össze képeket, február 1-én farsangi álarcokat készítettünk, 22-én pedig a „Thinking Day” alkalmából filmet vetítettünk, és sok-sok finom palacsintával köszöntöttük alapítónk, Bi-Pi 157. születésnapját.

Visszakanyarodva programjainkra: január második hetének végén újra megtelt a „sasmadarak fészke”, ugyanis pótszilveszter keretén belül a messzebbre repült felnőtt 165-ösök is összegyűltek egy kis beszélgetésre, tervezésre péntek este. Szombat délelőtt a még Kazincbarcikán tevékenykedő cserkésztestvéreinkkel meglátogattuk a helyi jégkorcsolyapályát, és bár az idő esővel fenyegetett, nagy örömünkre mégsem élt e lehetőséggel. Visszaérve a fészekbe, kisebb előkészület után nagy megmérettetés várt a konyhában lévőkre: A lelkes vállalkozók kókuszgolyót gyúrtak, mindenki saját titkos receptje segítségével. Eközben a zsűri tagjai mit sem sejtve várták az ígért ínyencségek elkészültét, beszélgetéssel ütötték el az időt. Első körben a kóstolók - turpisság gyanánt - egyforma kókuszgolyót kóstoltak végig. A komikus eredmény, hogy a szegény, teljesen egyforma sütik eltérő ponttal zárták versenyüket. Félre téve a tréfát, most jöttek az élesben versenyző falatok, és igazán kétséges lett, kinek is lesz keményebb helyzete: a szorgos versenyzőknek, vagy a majszoló zsűriknek. A játékok után előkerültek a modell lufik, és a szobát hamarosan különböző állatfigurák - oroszlán, maci, cica, kutya, pillangó - lepték el. Újra köszöntöttük az „új újévet”, aztán előkerültek a társasjátékok, egy mesefilm, és már reggel is volt.

Január 25-én a Plébánián került sor egy újabb játékdélutánra. A program Szentmisével kezdődött, aztán városban sétálós akadálypályából, és vetélkedőből. Legutóbbi keretén belül az ismert Hamupipőke mesét adták elő a jelenlévők, különféle átdolgozásokban: hogyan látta az eseményeket a mostoha, a herceg, vagy a Hamupipőkének mindig segédkezet nyújtó egerek, és madarak.

Aztán „jött a farsang, állt a bál, táncolni ment fiú, s lány”. Felvettük hát legszebb ruháinkat, és elmentünk a Katolikus Karitasz jótékonysági báljára. A nyitótáncok, és énekek után, majd a vacsora után megtelt a táncparkett is. A „báli totó”-n helyes válaszokat adó csoportok közül kihúzottak ajándékot kaptak, mi is nyertünk egy óriás gyümölcskosarat, éjfélkor pedig még több ajándék került elő tombolaképpen. Nagyon jó hangulatú bálnak lehettünk részesei.

A farsangi mulatságot Kistokajban folytattuk. Indulás előtt még összegyűltünk, hogy elpróbáljuk a darabot, ami az ismert „A só” mese alapján rendeztünk meg, kiegészítve magával az íróval, Benedek Elekkel, egy „vérszomjas” nagymamával, meg persze a szomszéd macskájával. Miskolctól közös busszal indult minden cserkész Kistokaj felé, ahol a helyi iskolában fogadott minket a 786. számú Szent György cserkészcsapat. Megnyitó után el is kezdődtek a jelmezes felvonulások, egyéniek, és csoportosok egyaránt. Míg a zsűri eldöntötte az eredményeket (hogy mi voltunk a „legvitamindúsabbak”), addig mi megtöltöttük a gyomrunkat finom rizses hússal. Ezután vette kezdetét az Esztenázs táncház, ahol mindenki letáncolhatta cipője talpát. (A táncház június 14-én hozzánk is ellátogat egy „Iskolabúcsúztató” keretében.) Folyamatosan nyitva állt a „kaszinó”, ahol társasjátékok várták az oda betérőt, és a teaház. A tombola után még lehetett táncolni, de sokan nyugovóra tértek.

Reggel a szentmisét Andrásfalvi János atya, az Istentiszteletet pedig Kiss Péter tartotta a több mint 200 cserkésznek. Ezután a vezetők elvonultak megbeszélni a vezetők dolgait, míg mások a sokkal izgalmasabb korosztályi játékokban vehettek részt, valamint újra nyitva állt a „kaszinó” is, ahol mi „társasjáték maratont” tartottunk. Előkerült a létrás-csúzdás játék, a twister, de a klasszikus, soha meg nem unható „Ki nevet a végén?” is. Dél tájban közösen fejeztük be II. Cserkészkerületi farsangi ünnepségünket, majd mindenki hazaindult, és a hétvége már gyorsan tova is szaladt, tele élménnyel, vidámsággal, de meggondoltsággal. (Józsa „Vixy” Viktória - őrsvezető)

2014. Tavaszi programok

"Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre!”

(Mécs László)

A Kistokajban szervezett színvonalas cserkészfarsang óta kis csapatunk szorgalmasan tevékenykedett, s annyi eseményen vettünk részt, hogy azt csokorba foglalni is nehéz, így csak néhány mondatban elevenítem fel az események többségét, és csak egy-két részletesebb beszámolót állítok reflektorfénybe őrsvezető-jelöltjeink tolla segítségével:

Foglalkozásaink előre megtervezve, jó hangulatban, jó programok mentén zajlottak. A február 22-i Thinking Dayt, Bi-Pi születésnapját nem csak jócselekedetekkel, de filmvetítéssel (Utánam fiúk!), és hatalmas palacsintázással tettük emlékezetessé, március elején játékokat játszottunk a plébánia udvarán, de üvegfestés, szalonna-, és mályvacukor-sütés is zajlott a nőnapi foglalkozásunk apropóján.

Nemzeti ünnepünkön természetesen elhelyeztük koszorúinkat a helyi Önkormányzattal együtt, aztán ünnepi foglalkozásunkon humoros diafilmek vetítését iktattuk be, melyeket Vitális Gábor plébános atya olvasott fel, fokozva a már szinte felülmúlhatatlanul jó hangulatot. A március 22-i kisebbeknek tartott „Sándor István szalézi játéknapon” egyéb elfoglaltságaink miatt szinte csak egyedül képviseltem a csapatot, viszont a játék nappal egy időben egy szülői konferencia közepébe csöppentem, melyet Sáfrány Attiláné, védőnő tartott meg Andrásfalvy János atya meghívására, s ahol nagyon sok érdekes információ elhangzott a gyermekek, és az ifjúság nevelésével kapcsolatban.Csapatunk tagjainak egyéb elfoglaltsága a 2013/14-es II. kerületi őrsvezető-képzéskapcsán alakult ki, ahol kiképzőként és jelöltként is 3-3 képviseljük a 165-ösöket a képzésben. Ennek első lépéseként a kiképzők március 8-án, Tállyán vettek részt az ŐVVK törzsi hétvégéjén, ahol Dobos Tamás, II. kerületi vezetőtiszt irányítása mellett sok fontos részletet megbeszéltek, majd azon jelöltek, akik eredményesen teljesítették a beadandó feladatokat, március 21-23-ig, illetve április 1-én részt vehettek a Táborkapu-próbán. A próbát minden jelöltünk teljesítette, amihez a Sas-fészekben egy kis ünnepség kapcsán gratuláltunk is.

Következő állomásként a Hivatástisztázó állomás állt jelöltjeink előtt április 11-13-ig, amit a jezsuiták kurta-bérci lelkigyakorlatos házában szerveztünk meg. Református részről Bobok Ágnes teológus-hallgató, katolikus részről pedig jómagam állítottuk össze a programot vezetőtisztünk koordinálásával. Hétvégénket értékelése mind a jelöltek, mind a képzésben résztvevők részéről pozitív volt, számomra egyik feledhetetlen pillanataként Vitális Gábor atya szombat esti (virágvasárnapi) szentmiséjét említeném meg, ahol a gyertyák fényénél a szertartás óriási lelki élményt adott az ott lévőknek. Az ŐVVK természetesen folytatódik a nyári tábor keretein belül. Mi 165-ösök csapatszinten is hozzáláttunk a táborhely kereséséhez. Március 29-én Upponyba látogattunk el egy Dédestapolcsány-Uppony-Bánhorváti túrát szervezve. Megfelelő táborhelyet ekkor még nem találtunk, de a táj szépsége miatt ezen a területen kutattunk tovább, így jutottunk el május 2-án egy újabb túra alkalmával az Uppony-Sajóvelezd-Bánhorváti határ kis házikójához, amely mellett csapattáborunk megálmodása, tervezgetése elkezdődött, Kriston Nándor úr, a B-A-Z. Megyei Vadászkamara elnöke segítségének köszönhetően.

Kicsit visszaugrok azonban a nagyböjt-húsvéti időszakra is, hiszen április 5-én megtartottuk szokásos cserkész-keresztutas túránkat is az Ebeczki-tetőre. Ebben az évben a stációk egy-egy elmélkedést foglaltak magukba, Barlay Ö. Szabolcs atya „Elmélkedések a keresztút jelképeiről” írása alapján. A tetőn egy kis játékra is sor került. 12-én, egy héttel később a Szalézi Ifjúsági keresztútba kapcsolódtunk be, ahol a „Szeretet jogosítványa” speciális keresztutat elevenítették fel a résztvevők, és e jogosítványt, amely Jézushoz vezet, ismét többen meg szerezték.

Nagyszombaton a Szentsír őrzését a legnagyobb viharban láttuk el, csöndesen imádkozva, elmélkedve, majd az éjszakába nyúló Feltámadási Szentmisén is részt vettünk. (Józsa „Jo-Zsó” István csapatparancsnok)

Csapatunk Országos Cserkésznapon járt Budapesten, április 26-án. A jelentkezők színes programokon vehettek részt, a cserkészkerületek az ország minden régiójából képviseltették magukat. Több mint 2500 cserkész volt jelen a találkozón. A jelenlévők megismerkedhettek a cserkészet szakágaival, úgymint a vízi cserkészettel, az ejtőernyős szakággal, és nem utolsó sorban találkozhattunk regös cserkészekkel, akik felelevenítették a nagymultú magyar hagyományokat.

A 165-ösökk Miskolcon csatlakoztak cserkészkerületünk többi csapatához, innen együtt indultunk tovább Budapestre, ahol a Városligetben a nap kezdeteként részt vettünk a zászlófelvonáson, közös imádságon. A megnyitó után néhány közös játék következett, ahol közelebb kerültünk az ország távolabbi pontján élő cserkésztestvéreinkhez. A mai trendhez igazodva a nap folyamán készíthettünk a programfüzetben található Bi-Pi (Baden-Powell – a cserkészet alapítója) portréval közös selfie-t, amit feltölthettünk a Magyar Cserkészszövetség oldalára, ahol a legötletesebb képek közül kiválasztották a legjobbakat. Ezután a csapatok egyénileg indulhattak el az állomásokra, ahová jelentkeztek.

Mi meglátogattuk a „Hősök mezejét”, ahol megtudtuk, hogyan kell pontosan dobni dobócsillaggal, íjjászkodtunk, kriketteztünk, és láthattunk egy korhű jurtát is. Megismerkedhettünk a BagJump-pal, amivel Magyarországon most találkozhattunk először. A játék lényege abban áll, hogy 6 méteres magasságból kell leugrani egy hatalmas „légvárra”. Csapatunkból rengeteg merész vállalkozó akadt, az idősebb korosztályon kívül a kisebbek is kivették a részüket a mókából.

A Városligeti programok után buszra szálltunk, és meglátogattuk a Közlekedési Múzeum tárlatát, ahol vasúttörténeti kiállítást láthattunk, játszattunk egy hatalmas vasút makettal, és megtekinthettük Farkas Bertalan űrkapszuláját, amivel átlépte a Föld légkörét. A múzeum után egy kisebb buszozással meglátogattuk a Csodaszarvas Cserkészboltot, ahol mindenki kedve szerint választhatott a cserkészeszközök színes kínálatából.

Ezután visszatértünk a programok központjába, a Városligetbe, ahol a vízicserkész szakág bemutatkozásaként a vállalkozó kedvűek kenuzhattak a Városligeti-tavon. Nagyon élvezetes kikapcsolódás volt e program, a nap bearanyozásaként még a Nap is kisütött a korábbi borús időjárás ellenére. A „vizes cserkészet” után a Nagyszínpad előtt sor került a nap lezárásaként a közös imádságra és zászlólevonásra.

Úgy gondolom, hogy egy nagyszerű rendezvényen vehetett részt városunk cserkészcsapata, a 165. Jókai Mór Cserkészcsapat. Csapattársaim nevében kijelenthetem, hogy egy nagyszerű pontja volt cserkészévünknek az Országos Cserkésznap, remélve, hogy a jövőben is részt vehetünk ehhez hasonló, igényes, erkölcsös, és építő cserkészprogramon, és ez a találkozó a magyar cserkészetre köszönő új kezdet egy jeles állomása is lesz, és jövőben is emlékezni fognak az ország területén élő cserkésztestvéreim erre a nagyszerű napra. (Loretti Gábor – ŐV. jelölt)

Két nappal a lourdesi barlang Szent Bernadett szobrának megszentelése után, 2014. május 3-án a reggeli busszal indultunk Szendrő városába, ahol részt vettünk a IX. „Vitézlőn”, amibe én második alkalommal vágtam bele. E túra egy teljesítmény túra, melynek lényege, hogy egy adott távot bizonyos időn belül teljesítsünk. Mi 7-en vágtunk neki a 15 km-es túrának, ezt 7 óránk volt megtenni, de jóval kevesebb idő alatt befejeztük.

Szendrőt megkerülve a kék négyzet jelét keresve, és követve jártuk utunkat, és kisebb pihenőket is beiktatva, megelőztük az előttünk haladó csapatot. A túra utolsó állomása a földvár volt, ahol a kilátóról körbenézve láthattuk egész bejárt utunkat, majd visszaérve a kezdőponthoz megkaptuk az okleveleinket, és a kitűzőket.

Megvártuk a tombolahúzást is, ahol 10 ajándék közül 2-t mi nyertünk meg, majd beültünk a „Paszti” cukrászdába egy jól megérdemelt fagyira, hogy aztán a kazincbarcikai buszra felszállva hazafelé vegyünk utunkat, és egy órás utazás után hazaérjünk.

Remélem jövőre is részt tudunk venni a X. Vitézlőn is, és még nagyon sokszor gazdagodhatunk ilyen élménnyel. (Józsa Judit – ŐV. jelölt)

2014. évvégi programok:


Október 18. - Bedolgozós szombat, tehát nem tartunk foglalkozást.
... aztán indítsuk meg az "Őszi hadjáratot!", mert lassan vége az évnek!

Október 23-án koszorúzunk 10 órakor a Fő téren az 1956-os Emlékműnél. Aki ott tud lenni, várjuk!

Október 24-25. Őszi éjszakába nyúló portya. Egy korábbi buszt választottam, mert a 19:15 és a 22.30-as között választhattunk. Így több időnk van nézelődni. A szállás lebeszélve, polifóm, hálózsák szükséges, de van egy-két ágy is. Ennivalót hozzatok, de a megérkezés után némi reggelit igyekszünk biztosítani.
Indulás tehát: 19:15. az edelényi busszal, ott átszállunk, és Szalonnáig megyünk. A gyalogtáv 12 km körüli, nem teljesítmény túra, tehát már éjfél környékén befuthatunk Galvácsra.
Visszaindulás: 25-én, szombaton, a 12:23-as busszal, amivel 13:16-ra érünk vissza.
Az 50%-os buszjegyek kb. 1000 Ft-ba kerülnek/fő.

Október 26-án, vasárnap Földesi Pétert, mint keresztelendő testvérünket mutatja be a Plébánia a 9 órai diákmisén.

November 1-én szombaton terveink szerint a Plébánián bekapcsolódunk a gesztenyesütésbe, a temetőlátogatásba, és a hallottainkért való imába. Mihelyt többet tudok a pontos időpontokról, jelzem.

November 8. Szombat - Előreláthatólag játszónapot, és Pizzázást tervezünk a foglalkozás keretében 15 órától, (2-3 órát). Kinti mozgós játékokkal készülhettek, és bentiekkel is, amíg készül a pizza. smile hangulatjel
Az új "Készen állsz a kalandra?" toborzó lap is kiosztása kerül, amiből vagy 50 db-ot kaptam. Hívjatok mindenkit! Én is hívok mindenkit!

November 15. Szombat-Vasárnap (8:00-8:00-ig) V. Cserkész-lelkinap a Plébánián. Hasonlóan a múlt évhez játék, ének, közös főzés, ima, szentmise, elmélkedés, filmvetítés két részben: "Én a Mennyországot választom!" ...stb. Már tervezés alatt. - Ott alszunk, Gábor atyának már említettem.

November 22-én nem leszünk, mert munkahelyi programon leszek, aztán 29-én már tudnunk kellene, milyen kézműveskedéseket tervezünk adventben, milyen műsorral köszöntjük az időseket, és ezekbe bele is vágunk, remélem összejön idén is mindez. Ötleteim vannak, de várom a tieiteket is. A decemberi cserkészkarácsony, betlehemi láng, csapatszilveszter adott, de december már egy külön fejezet lesz.
--- Addig is Jó munkát! ---

November 28-29-én (péntek estétől-szombat egész nap) újra meg-szervezik a csapatparancsnokok találkozóját, és az őrsvezetők tovább-képzését. A múlt évhez hasonlóan a IX. kerülettel közös a szervezés.
A helyszín ezúttal: Nyíregyháza (pontosítás később)
Költségek: csak az útiköltség, de ha gond lenne ezzel, jelezni kell, megoldható. A szállás, és az étkezés ingyenes, ennek egyetlen feltétele a felelősségteljes regisztráció: http://goo.gl/forms/souh5PLlbu
aminek határideje: 2014. november 12-én éjfél.
Családos, kisbabás cserkészeket is várnak! Részletes program szintén később.
Jómagam nem tudok jelen lenni munkahelyi elfoglaltság miatt, de bátorítom a csapatból érdeklődőket, gondoljátok át, beszéljük meg, és ha érdeklődő van, jelezzétek felém is, mert akkor a csapatparancsnoki találkozóra is delegálnánk vezetőt, vagy vezetőket. A csapatot Gyulus és Niki képviseli.

November 29., Szombat: Foglalkozás 15 órától a Plébánián
Eldöntjük, mit adunk elő, illetve mivel készülünk az Idősek Otthonaiba Karácsonykor, illetve átnézünk vasárnapra egy néhány perces műsort.
... és játsszunk egyet...

November 30., Vasárnap: Szent család templom 9 órai diák mise előtt:
Az Adventi koszorú ELSŐ GYERTYÁJÁ-nak meggyújtása.
Kis műsorral készülünk szombaton a Foglalkozáson.

December 6., Szombat: Foglalkozás 15 órától a Plébánián
Készület a Karácsonyi műsorokra - Szent Miklós ünnepe - Forrócsokival

December 13., Szombat: Foglalkozás 15 órától a Plébánián
Készület a Karácsonyi műsorokra - Időpont egyeztetések...

December 14., vasárnap: II. Cserkészkerületi Karácsony Miskolcon a Városházán, és a Betlehemi láng elhozatala.
Előreláthatólag 17 órától kezdődik a program.

December 20., Szombat: Foglalkozás 15 órától a Plébánián
Készület a Karácsonyi műsorokra - Utolsó alkalom

December 23., Kedd - Berentéről megkaptunk a meghívást.
Ezt összeegyeztetjük a másik két otthonnal. 22 délelőtt alkalmas még.

December 24., Szerda - A Betlehemi láng eljuttatása az éjféli Szentmisére. Éjféli Szentmise a Szentcsaládban 24 órakor.

December 27. Foglalkozást nem tartunk. Jó pihenést a téli szünetben.

December 31. Szerda - Szilveszter a Sas-fészekben. 17.00 - 18:00 óra között a kezdés indulhat, ha nektek is jó.

Januárban valamikor portya Sajószögedre, rövid túrával, Pótszilveszterrel, játékkal, főzéssel... összekötve a Péter-Lakban.

...és mivel Adventtel elkezdjük a Karácsonyi ünnepkört, egy kis útravaló búcsúzóul Ádám János atyától:
"A szeretet elsősorban nem érzelmekben áll, hanem tettekben, cselekedetekben nyilatkozik meg. Az irgalmasság cselekedeti képzik az Isten országában való belépőjegyet.
Jézus minden felebarátodban a te ajtódon kopogtat, bebocsátást kér életedbe. Attól függően, ahogy ajtócsapkodó, vagy ajtónyitogató vagy-e, lesz boldogtalan, vagy boldog a Karácsonyod.
Az ajtócsapkodás az érzéktelen, együttérzéshiányban szenvedő, kőszívű emberség megnyilatkozása. Ez a magatartás kizárja karácsonyodból, sőt életedből a Jézust. Ha viszont felnyitod az egymástól elválasztó kapukat:
"Gyere be, hiszen ezért játszom, ezért vagyok keresztény", akkor talán átéled azt, hogy az embereknek nyitsz ajtót, és Jézus jön be rajta.
Ha nem teszed meg ezt, akkor a legfontosabb esemény nélküled játszódik le, számodra csak a karácsonyfa, és az ajándékok maradnak, mert a Karácsony Jézus nélkül valóban nem Karácsony.
Adja az emberi sorsot felvállaló, és az igazi emberség útját mutató Isten, hogy jó ajtónyitogató legyen belőled, és így Jézus örömével teli legyen a karácsonyod."

MEGHÍVÓ

A 165 sz. JÓKAI MÓR cserkészcsapat

várja az elsősorban 10-16 éves fiatalok jelentkezését!

Jelentkezni lehet:

Józsa István: 06-30-908-1312 ill. jelkyandras@freemail.hu

Józsáné Földesi Anna: 06-70-600-9539 ill. zsa-na@freemail.hu

Sneider Zsófia: 06-70-539-2980 ill. sneider.zsofia@gmail.com

Kiss Péter: 06-70-222-2846 ill. berger-vajda@freemail.hu

vagy ifjúsági misék után a Szent Család templom sekrestyéjében.

Programjaink:

Szombatonként 14.00 órától kb 1-1,5 órás foglalkozás a Szabadság tér 1. pincehelyiségében, vagy egésznapos kirándulások.

Vissza a lap elejére

Vissza a nyitólapra

 

 

 

Módosítás dátuma: 2015.02.04. 14:46


Szerkesztő: Hajagos Béláné és Hajagos Béla (e-mail: habe32@freemail.hu)
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu