Nyitólap
 Történeti áttekintés
 Templomaink
 Papok, segítők
 Miserend
 Információk
 Evangélium
 
 2014 Eseményei
 2013 Eseményei
 2012 Eseményei
 2011 Eseményei
 2010 Eseményei
 2009 Eseményei
 2008 Eseményei
 Énekkarok
 Karitász
 Közösségek
 Imacsoportok
 Cserkészet
 Harangszó 2007-9
 Harangszó 2010-13
 
 Játékok, humor
 
 Ajánlott honlapok
 Vendégkönyv

2012 Eseményei

Egyházközségi események 2012.

2012. január 16-20: ÖKUMENIKUS IMAHÉT

Szent Pál apostol megtérésének ünnepéhez kapcsolódva került sor idén is a Krisztus-hívők egységéért végzett ökumenikus imahétre, amely városunkban január 16-án, hétfőn kezdődött el. Az imahét alapigéje Szent Pál első korintusi leveléből származik: „Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra” (1Kor 15,51).

Hétfőn a görög katolikus templomban volt az első ima alkalom. Igét hirdetett Tóth Sándor református lelkész.
Az imahét második napján a Kazincbarcika felsői református templom telt meg a keresztények egységéért imádkozó hívekkel. E napon plébánosunk, Vitális Gábor szalézi atya tanító szavait hallgattuk.
Szerdán a Szent Család templomba vártuk a keresztény testvéreket, örömünkre a nagy templom megtelt, így sokan hallgattuk Szabó András baptista lelkész beszédét.

A hagyományoknak megfelelően csütörtökön a sajókazinci református templom adott helyet, ahol Dr. Janka Gábor görög katolikus parochus hirdetett igét, majd pénteken a Baptista Imaház telt meg az egy közös szándékért imádkozó emberekkel. Az imahét záró beszédét Kolumbán Gábor református lelkész tartotta. (Bóna Judit)


2012. február 4: KATOLIKUS JÓTÉKONYSÁGI BÁL

Február 4-én került sor a Karitász Csoport által szervezett 16. Katolikus Bál megrendezésére. Az eseményt nagy készülődés előzte meg. Este 7 órakor a bál háziasszonyai köszöntötték a kedves vendégeket, majd Vitális Gábor plébános úr ünnepi megnyitója után színes műsorral vette kezdetét a szórakozás.

Elsőként a hittanos gyerekek táncát láthattuk, ezt követte az Ifjúsági Ének- és Zenekar fellépése. Ismét tánc előadás következett, Hollósi Brigitta és Cservenyák Gábor jóvoltából. Már hagyomány, hogy Tompa István megcsillogtatja énekesi tehetségét, a záró műsor előtt őt hallgattuk. Utolsó műsorszám vacsora előtt a Kodály Zoltán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanulóinak néptánca volt.

Finom vacsoráról a HBH Söröző és Étterem szakácsai gondoskodtak. Vacsora után kezdődött a tánc, a zenét Molek Csongor szolgáltatta. A hajnalig tartó mulatság közben fellépett a Gospel együttes, valamint Kálmán Rita, Kálmán András és Boros Géza szórakoztatott bennünket a Csárdáskirálynő egy részletével.
A szokásoknak megfelelően volt báli totó és tombola, sok értékes nyereménnyel.

Reméljük mindenki jól érezte magát és jövőre ismét találkozunk! (Bóna Judit)

Köszönetnyilvánítás

Megköszönjük a 2012. évi jótékonysági karitász bál támogatóinak mindazt a segítséget, amivel a bál sikeréhez hozzájárultak. 235 tombola tárgy várta a szerencsés gazdáját. Sok örömet és jó egészséget kíván az adományozók életére, a Karitász nevében: Krokavecz Béláné

2012. március 10: SZÁDELŐI KIRÁNDULÁS

Március 10-én a Római Katolikus plébánia által szervezett kiránduláson vehettünk részt. Felvidékre mentünk, a tornai várhoz, és a szádelői-völgybe. Sokan összejöttünk, több korosztályból a kis gyerkőcöktől a gimnazistákon át az idősebbekig. A Szent Család templomtól indultunk reggel, és egy egész nagy kirándulóbuszt megtöltöttünk, sőt épphogy elfértünk rajta. Az odaúton kicsit énekeltünk is, és röviden bemutatkoztak azok az egyházon belüli csoportok, amelyek ott voltak (pl. a Karitász, a Cursillo, a Rózsafüzér társulat, a Szent Mónika közösség, a gimnazisták, és a cserkészek).

Szerencsére egész nap nagyon jó idő volt, csak úgy sütött a nap, igazi tavasz lett hirtelen. Először a várhoz mentünk fel, ami egy kisebb hegy tetején áll. Nem volt túl magasan, és mint később kiderült, ez még semmi volt túránk későbbi szakaszához képest. De onnan is szép volt a kilátás, jól el lehetett mászkálni a vár régi, romos falain, és sok jó kép készült odafent. Ezután csak még magasabbra törtünk: egy elég hosszú hegyoldalon, egy gerincen kellett felkapaszkodnunk végig, ami nem volt éppen könnyű terep, ugyanis tele volt jókora, éles sziklákkal. Itt a csoport eléggé szétszakadozott, mindenki a saját tempójának megfelelően igyekezett feljutni a tetőre, amihez nem kevés elszántságra, és kitartásra volt szükség. Felérve aztán egy fennsíkra jutottunk, ahol hirtelen majdnem eltévedtünk a sok kő, és cserje között, de végül megtaláltuk a helyes utat, és ennek örömére pihentünk is egyet a nagy hegymászás után.

A kirándulás legszebb része még csak ezután jött: a fennsík peremére érve teljes szépségében tárult elénk egy hatalmas szakadék, aminek az alján egy kis patak folyt. Egy darabig a szakadék mentén haladtunk, így gyönyörködhettünk a tájban. Ezt követően leereszkedtünk a völgybe, ami már a túra utolsó szakasza volt. A lefelé út sokszor könnyebb, mint felfelé, ám most veszélyesebbnek is bizonyult. Az ösvény ugyanis sok helyen jeges volt, könnyen meg lehetett csúszni. Leérve bementünk egy kis „vendéglátó egységbe”, és még egy gyors szalonnasütésre is időt szakítottunk. Visszafelé a szakadék alján mentünk végig, ami így lentről is nagyon szép volt. Ott a jég, és a hó még nem olvadt el egészen az úton, valamint a patak fölött, és gyönyörű formákban volt megfagyva. Jó volt a levegő is, és sokat beszélgettünk.

A hazaút is vidáman telt, és persze mindenki jól elfáradt, mire este hazaértünk. Igazán szép volt az a nap, az ember életének csak jót tehet néha egy ilyen tavaszi kirándulás. (Képek megtekinthetők itt:

(Ölveczki Georgina)

2012. március 17: IFJÚSÁGI KERESZTÚT

2012. március 17-én, szombat reggel az Avilai Szent Teréz templom előtt gyűltünk össze, valamennyivel többen, mint ötvenen. Keresztútra indultunk, Kazincbarcika legmagasabb pontjára, ahogy azt már évek óta igyekszünk minden Nagyböjtben végigjárni. Ez a keresztút most mégis más volt, mert állomásait nem a hagyományos módon, hanem kicsit „keretmesésen” alakították ki szervezőink.

A Plébánián ki is osztottuk az állomásokat, majd közösen elindultunk a Szeretet jogosítványának megszerzésére, hiszen ezúttal ezt is célként tűztük ki. Mikor még szinte ki se tettük a lábunkat a kapun, egyből egy „útkereszteződésben” találtuk magunkat, ahol el kellett döntenünk, hogy merre megyünk. Ebben segítségünkre ott állt két útjelző tábla, - mint a későbbiekben is végig, - amelyek megmutatták, mi a jó, és mi a rossz irány, melyik az igazi szeretet, és melyik nem az. Erre épültek az állomások.
Egy-egy állomásnál mindenki egy lépéssel közelebb jutott a jogosítványának megszerzéséhez, és megkapta az ezzel együtt járó két-két matricát, amelyeket ott helyben be is ragaszthatott kiskönyvébe. Hét állomáson vehettünk részt, amelyekben mindig valami újat tudhattunk meg a szeretetről. A Szeretet örökké tart, ingyen adott ajándék, önzetlen, mindenkire kiáradó cselekvő-segítőkész, és nem utolsó sorban őszinte. A másik oldalról nem köti idő, nem vezeti érdek, nem mérlegel, nem válogat, és nem hord álarcot, nem képmutató. A két „hagyományos stáció” a Szűzanya találkozik Jézussal, és a Jézust keresztre feszítik állomások voltak.
Mikor az út végén felértünk az Ebecki-tetőre, mindenki megszerezte a SZERETET JOGOSÍTVÁNYÁT az utolsó bélyeg beragasztásával, a Szeretet bélyegének megszerzésével, aztán keresztünket felhelyeztük az erősítő toronyra. Az egész utat átszőtte János apostol, és egy fiú beszélgetése, akik közben találkoztak az apostolokkal, Szűz Máriával, és az asszonyokkal, a századossal, és katonáival, Cirenei Simonnal, és fiaival, valamint Nikodémussal, Aritmeiai Józseffel, és a farizeusokkal.
Egy kis pihenés után az egyházi totóban próbáltuk ki magunkat, ahol Gábor atya, Zoli atya, diakónusunk, Attila, és az igazán meggyőző Győző próbálta elhitetni velünk a helyes választ, különféle tippeket adva.
Ezek után levonultunk a tetőről, mert a felgyújtott mezők lángjai veszélyesen közeledtek, és lenn folytattuk cserkész-játékainkat. Két csapatra osztva kötelet húztunk, majd színháborúztunk. Ezeket szerintem mindkét csapat nagyon élvezte. A következő játék a cserkészbot döntés volt. Közben persze kiosztottuk, és elfogyasztottuk a Totó nyereményeiként a „csokoládé-készletünket” is, melyből természetesen mindenki kaphatott.

Mikor ezeket befejeztük, mindenki jó kedvvel, és teljes lelki feltöltődéssel indult haza. Nagyon jól éreztem magam ezen a keresztúton. Remélem jövőre is ilyen jó ifjúsági keresztúton vehetek részt papjainkkal, cserkésztestvéreinkkel, az ifjúsággal, és az ott lévő szülőkkel, érdeklődőkkel együtt. (Józsa Judit)

2012. március 25: VITÁLIS GÁBOR PLÉBÁNOS ÚR KÖSZÖNTÉSE

Templomunkban Nagyböjt 5. vasárnapján a féltizenegyes szentmise kezdetekor került sor Gábor atya névnapi köszöntésére. A köszöntők sorát Kálmán András kántorunk szép énekével kezdte, majd Horváth Teréz szavalatát hallhattuk. Tompa István világi elnök beszédében arra kérte plébánosunkat, hogy még sokáig terelgesse a barcikai híveket, mint munkásokat az Úr szőlőjében. A Rózsafüzér Társulat ajándékát, Darmos Kitti, a Rózsafüzéresek legfiatalabb tagja adta át. Plébános Úr meghatódva köszönte meg a névnapi jó kívánságokat.

Kedves Gábor atya! Reméljük, hogy még sokáig együtt imádkozol a barcikai hívekkel. (Hollósiné Vadász Csilla)

2012. március 31:VÁROSI KERESZTÚT

A hagyományos városi keresztút március 31-én, szombat délelőtt, 10 órakor indult a Szent Család templom elől.

Mihaleczkuné Etelka képei itt megtekinthetők.

2012. április 2: NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT

Első este

A szokásos nagyböjti lelkigyakorlatot idén Márkus Zoltán szalézi szerzetes pap, igazgató, tartományi tanácsos tartja. Három egymást követő este, 6 órától a Szent Család templomban hallhatjuk az elmélkedéseket.

Az első alkalommal 2012. április 2-án este Márkus atya a húsvétra való méltó felkészülésről elmélkedett. Sokan vagyunk úgy, hogy ha lelkigyakorlaton veszünk részt, akkor valami újat szeretnénk hallani. Pedig sokszor elég a régiről lefújni a port. Emlékezzünk csak vissza a régi húsvétjainkra és lássuk meg, hogyan vezet a kegyelem! Azt nézzük, hogy milyen gyümölcsei vannak a nagyböjtnek! Az önmegtagadások lehetnek kis dolgok is, hiszen a sóból, a kovászból sem kell sok, mégis mennyire megízesítik ételeinket. A legfontosabb, hogy ne halogassuk, fogjunk hozzá!

Második este

Jézus szenvedése mit jelent számunkra? – tette fel a kérdést Zoltán atya. Meglepő, hogy a kereszténység ünnepli a szenvedést. Jézus halála óta mit sem változott a szenvedés, de megmutatta, hogy milyen ereje van. Szenvedés és alázat. Mindezt felvállalta Jézus értünk, hogy megváltson minket, hogy példát mutasson nekünk. Az utolsó vacsorán Jézus a tálba mártja a falatot és odanyújtja Júdásnak mondván, tedd meg, amit meg akarsz tenni! Ma is nyújtja Jézus felénk a falatot. A kérdés az, hogyan fogadjuk? Úgy, mint Júdás, hogy nem ismerjük fel a jóságot és kirohanunk az éjszakába? Vagy bűnbevallásra, megtérésre késztet minket a felénk áradó jóság?

Az alázat példája az volt, hogy a vacsora előtt Jézus megmosta tanítványai lábát. Ez alantas munkának számított, a rabszolga feladata volt. A Mester magára vállalja ezt és megmutatja, hogy milyen alázattal kell viseltetnünk egymás iránt. Példát ad az örök szolgálatra.

Márkus atya második esti elmélkedésében Jézus szenvedései közül a lelkieket emelte ki. Elsősorban Júdás csókját, ez elárulásnak ezt a becstelen módját. Bizony, el kell gondolkoznunk, hogy mennyire őszinték a mi érzelmeink? Hány és hány kapcsolat megy tönkre az őszintétlen érzelmek miatt!

Harmadik, befejező este

Zoli atya megint arra figyelmeztetett minket, hogy ne azzal a lelkülettel jöjjünk a lelkigyakorlatra, hogy milyen szép dolgokat fogunk hallani, mert nem ez számít, hanem hogy mire nyitjuk ki a szívünket. Az apró villanásokban is sok minden rejtőzhet. Arra törekedjünk, hogy Jézus közvetlenül szóljon hozzánk! Hagyjuk el a fölösleges dolgokat! A világban a húsvét, mint minden más ünnep sajnos, csak egy marketingfogás. Mi teremtsünk csendet magunk körül és figyeljünk Jézusra! Ne a külsőségekre irányítsuk tekintetünket, mert azok elvonják a lelket a lényegtől! Persze, kell sütni, főzni, takarítani az ünnepre, de ha csak ezeket tekintjük lényegesnek, az ünnepre a lélek elfárad. Minden meg lesz, csak a szeretet fog hiányozni.
Isten a húsvéti titokban a szeretet legnagyobb jelét adja. Aki képes szenvedni, életét adni barátaiért, az szeret igazán. Ha nem értjük vagy nem vállaljuk a szenvedést, akkor még sokat kell fejlődnünk. A Gonoszt mi életünkben a szeretet cselekedeteivel győzhetjük le újra és újra, fejezte be Márkus Zoltán atya a háromestés lelkigyakorlatot. (Tompa István)

2012. április 6: NAGYHETI SZOKÁSOK

Nagyhét hagyományos szokásai között tartjuk számon, hogy nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, - úgymond Rómába mennek. Nagypénteken, Jézus halálának emléknapján a templomokban felhangzik a passió, Krisztus szenvedésének története, elkészülnek a Szentsírok. A katolikus lexikon szerint a Szentsír "Jézus jeruzsálemi sírjának utánképzése, a sziklasír kőpadján fekvő, gyolcsba göngyölt halott Jézus Krisztus templomi megjelenítése." A szokás a 9. század óta él.

A Szent Család templomban is elkészült a Szentsír, gyönyörű virágok között, mindnyájan megcsodálhattuk.

Szentsír

Fotó: Bóna Judit

2012. április 29: ÉNEKKAROK HANGVERSENYE

Április 29-én a káli Ameno női kar és a Szent Család Kórus adott közös hangversenyt du. fél 5-től, a Szent Család templomban. A bemutatkozást a Szent Család kórusa kezdte, a vegyeskar hét számot adott elő. Szólót énekelt: Kálmán Rita, hegedűn közreműködött: Svéd Mátyás.

A káli női kar vezetője, Tanyi Bernadett sem ismeretlen egyházközségünkben, hiszen itt kezdte működését az ifjúsági kórusban. Először Tompa Istvánnal közösen előadott orgonajátékával kedveskedett hallgatóságának, majd a csodálatosan tiszta hangú női karral nyújtott felejthetetlen élményt.

2012. május 26: BÉRMÁLÁS

Május 26-án, szombaton a kazincbarcikai Szent Család templomban 14 fiatal köteleződött el szentségileg Krisztus ügye mellett. A bérmálás szentségét dr. Katona István egri segédpüspök, általános helynök atya szolgáltatta ki. Szentbeszédében rávilágított a Szentlélek ajándékainak fontosságára a keresztény hit megélésében. Buzdításul idézte Bosco Szent János egyik mondását is: „Legyetek vidámak és hagyjátok a verebeket csiripelni!”

Köszönjük fiataljainknak, a szülőknek, bérmaszülőknek a készületet, a szentmisében a segédkezők és a Szent Család Kórus szolgálatát.
A Szentlélek segítse fiataljainkat, hogy korunk külső és belső viharai közepette kitartsanak, testvérek legyenek Krisztusban. (Andrási Zoltán káplán)

Szentpéteri Sándor albuma

2012. június 10: ÚRNAPJA

Június 10-én ismét elkészültek az úrnapi sátrak, és a 10.30-as szentmise után a Szent Család templom körül körmenetben tisztelegtek a hívek Jézus Krisztus szent Teste és Vére előtt.

Mihaleczkuné Etelka albuma megtekinthető itt.

2012. június 20: NÁLUNK JÁRTAK

A XII, Borsodi Művészeti Fesztivál programfüzetének gazdag kínálatát lapozgatva megragadta figyelmemet, hogy Sebestyén Márta ellátogat hozzánk, méghozzá a Szent Család templomba. Már volt alkalmam előadásában gyönyörködni, ami feledhetetlenül él lelkemben. Természetes volt tehát, hogy újra megnézem, meghallgatom a művésznő koncertjét.

Hét órára megteltek a templomi székek. A konferanszié köszönetét fejezte ki az egyházközségnek, hogy a Borsodi Művészeti Fesztivál keretein belül a Szent Család templom falai között tarthatják meg az előadást. Méltó ez a hely Sebestyén Márta művésznő számára, aki számtalan elismerés birtokosa, minden magyarországi díjat megkapott, amit egy művész elnyerhet, sőt számtalan nemzetközi elismerést is. Kísérője Andrejszki Judit, a műfajában ismert és több rangos díjjal jutalmazott művész. Bemutatta a két művészt, akik időközben fekete alkalmi ruhájukban az oltár elé léptek, ahol már elő voltak készítve hangszereik.

Előadásuk mindegyike olyan énekekből állt, amelyeknek dallamait mintha már hallottuk volna, szinte velük dúdolhatnánk… Röpült az idő, észre sem vettük, hogy már nagyon melegünk van, egy-egy dal végén úgy tapsoltunk, mintha sohasem akarnánk őket elengedni. Ám a koncert egyszer véget ér, bármennyire is maradtunk volna, Tompa István karnagy csodálatos hatalmas virágcsokorral köszönte meg a művészek előadását. Ők pedig köszönetüket fejezték ki, hogy itt lehettek ebben a szép Szent Család templomban, ahová remélik, hogy még visszahívjuk őket. (Zvadáné Farkas Erzsébet cikke alapján)

2012. június 23: A SZERETET EGYSÉGE

Verőfényes szombat délelőttön a Római Katolikus Egyházközség és a Karitász Csoport CSALÁDI NAPOT rendezett az Avilai Nagy Szent Teréz templomban és kertjében 2012. június 23-án. A Szent Mónika csoportvezetőm bíztatásra kedvem szottyant, hogy részt vegyek, miközben elgondolkodtam. Hol van már az én családi életem? Férjem végleg elment, gyermekeim messze élik saját életüket, már csak az egyházközséget és irodalmi csoportomat tudhatom a közelemben. Miért ne vennék részt ebben a nagycsaládi programban!

Gábor atya kilenc órakor szentmisét mutatott be az egyházközség családjaiért, a felszentelésre kerülő papokért és a világbékéért. A napi evangélium mintha külön erre a napra íródott volna. „Ne aggódjatok a holnapi étel, a ruházkodás vagy a megélhetés miatt - a holnap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja.” - mondta Jézus hegyi beszédében. A szentbeszéd körülölelte az Evangélium gazdag tartalmát.

A szentmisét finom zsíros- és tepertős kenyér reggeli követte, amelyet a nyár zöldségei még ízletesebbé tettek. A köszönő ima kilépett a sátorból, szárnyalt az ég felé. A programot nem is követhette volna más, mint az „Egészséges életmód, egészséges család” című előadás, amelyet Sütő Ágnes testnevelő tanárnő tartott. Tompáné Varga Margit a Generációk együttélése, konfliktusok kezelése témában adott szakszerű tanácsokat. A sátor alatti hűvösben ebédig kézműves foglalkozások zajlottak. Jó érzés volt újra gyermekké válni. Kovács Ferencné Kati mellett papírforgókat vágni, a gyermekekkel faliképet, gyermekruhákat színezni, Csúzda Lajosnéval agyagozni, Dienes Marikával nemez-labdákat készíteni, Fóris Csabával kosarat fonni, Tompáné Margóval bábozni, miközben a felnőtteknek Horváth Teréz vérnyomást mért. Mindnyájan belemerültünk a vidám, játékos zsibongásba.

A déli egy órakor feltálalt ebéd, finom gulyásleves, pudingos és lekváros kalácsok feledtették, hogy a sátorban a hőmérő higanyszála feljebb kúszott. Jólesett a templom hűvösében folytatódó előadásra bemenni, ahol Hit és a család címmel Fehér Balázs és felesége Györgyi - keresztény családok az egyházban és társadalomban- gondolatokat fogalmazták meg. Az előadás alatt a két óvónéni - Mizsei Sándorné és Csúzda Lajosné meséltek a gyermekeknek. A program családi vetélkedővel folytatódott, amit Józsa István cserkészvezető irányított. Jókat nevettünk a vidám játékokon, kötélhúzáson.

Késő délutánba hajlott az idő, amikor közös énekléssel zárult a program. Tompa István karnagy és ifjúsági zenekarának tagjai velünk együtt különböző dalokat, énekeket próbáltunk Istennek tetszően előadni. Számomra a Hozsanna énekek közül egy kuruc népdal tetszett a legjobban. (Zvadáné Farkas Erzsébet cikke alapján)

2012. június 18-29: SZALÉZI NYÁRI NAPKÖZI

Már minden gyerek várta a nyarat, köztük én is. Rögtön a nyár első hetén elkezdődött a Nyári Napközi a plébánián. Ez éven én, mint segítő vettem részt a tábor szervezésében és lebonyolításában. Mindig nagyon jól éreztem magam, és ez nem volt másképpen ebben az évben sem. Gábor atya ebben az évben bevonta az ifi hittanosokat és néhány gimnazistát a szervezésbe és a tábor lebonyolításába egyaránt. Mi adtunk javaslatokat a programokra, amit két hétre kellett megtennünk. A játékok összeállításánál mindig figyelembe vettük,hogy mindenki jól érezze majd magát. Mind a két héten rengeteg gyerek volt, így nem unatkoztunk. A táborban különféle életkorú gyerekekkel foglalkoztunk. A legfiatalabb három éves volt, míg a legidősebb tizenhat.

Az első héten kb. hetven gyerek érkezett a táborba. Első nap mindenkit beosztottak egy csoportba, ahol vele egykorúak voltak. A csapatoknak csapatnevet kellett választaniuk és egy ahhoz megfelelő zászlót kellett elkészíteniük. Ezek a csapatok mind a két héten végig kísérték a tábor életét. Minden nap volt csoportfoglalkozás és minden nap volt egy kis előadás Don Bosco életéből, amit a gyerekek nagy áhítattal néztek végig. Hetente kétszer volt mise: egy nyitó és egy záró. Nagyon sokszor volt délutánonként kézműves foglalkozás, ahol érdekes dolgokat készítettek. Helyet szorítottunk a szabad tevékenységeknek is, így a gyerekek jobban megismerhették egymást és játsszhattak együtt egy jót. Csütörtökön lovagolni voltunk a Banya tanyán. Kedden vizes vetélkedővel frissítettük fel magunkat a nagy melegben. Egy nap a mentősök is ellátogattak hozzánk és megmutatták, hogyan kell segíteni egy rosszul levő emberen. Azt is megengedték, hogy kipróbáljuk az eszközeiket, valamint beülhettünk a mentőautóba. Az első hét végén a tűzoltókhoz látogattunk el, ahol felülhettünk a különböző tűzoltókocsikra és körbevezettek minket a Tűzoltóságon.

A második héten még több gyerek volt, mint az első héten. Ezen a héten már száz gyerek töltötte napjait a plébánián. Hétfőn szintén beosztották a gyereket csoportokba, ugyanis új gyerekek is érkeztek. Ezen a héten is, akárcsak az előzőn, sok kézműves foglalkozás volt. Sokat nevetgéltünk és táncoltunk együtt. Agyagoztunk is, aminek a gyerekek nagyon örültek, és gyönyörű szobrokat készítettek. Másnap sportversenyek voltak a Dózsa iskolában. Voltunk kirándulni az erdőbe, ahol számháborúztunk. Ezt követően egy jót játszottunk a Csónakázó-tónál lévő játszótéren. A másnap sajnos nem kezdődött túl verőfényesen, így nem tudtuk megvalósítani azt, amit szerettünk volna, de így is feltaláltuk magunkat. Szerencsére még ebéd előtt kisütött a nap és megint versenyeztünk egy jót.

Sajnos elkövetkezett az utolsó nap is. A gyerekek várták is, meg nem is. Még az első héten meghirdettünk egy Szalézi X-faktort a táborozóknak,ahol mindenki azzal lépett fel, amivel akart, és azt csinált, amit akart. A Szalézi X-faktort a tábor utolsó napján tartottuk. A táborban lévők közül mindenki szorgosan készült a nagy napra, hogy minden szuperül sikerüljön. Az X-faktor délután négy órától kezdődött, ahol a gyerekek szülei is részt vettek.

A legrosszabb a búcsúzás volt. Mindenki szomorúan, de mégis boldogan hagyta el a plébániát tudva, hogy itt milyen jó volt, és persze, hogy jövőre itt találkozunk. (Emri Bernadett)

A 2012-ES KAZINCBARCIKAI NYÁRI NAPKÖZIS TÁBORRÓL

egy másik animátorjelölt

Életem legjobb döntése volt, hogy áprilisban részt vettem a PSZV-n. Talán nem is rajtam múlt.. Nem lehet véletlen, hogy pont mire ide kerültem iskolába, már Szalézi Gimnázium lettünk, elmentem PSZV-re, és megszerettem ezt a nagy közösséget. Ennek köszönhetem, hogy részt vettem most egy két hetes napközi táborban, mint segítő. Már nagyon vártam, izgatott voltam, vajon megállom-e majd a helyem, tudok-e a fiatalabbaknak segítséget nyújtani. Persze, én magam is jól szerettem volna érezni magamat.

Mindkét kívánságom teljesült. Az itt táborozó gyerekek mindegyike szeretnivaló, és a kapott szeretet sokszorosát képesek visszaadni nekünk, vezetőiknek.
Érdekes volt látni az első napokban, hogy jónéhányan mennyire félénkek voltak. Aztán ahogy egyre több vicces játékot játszottunk, és játszattunk velük is, feloldódtak a következő egy-két napban, így egyre könnyebben ment a velük való foglalkozás. A közösségépítést az is segítette, hogy több csoportra voltunk osztva, minden csoportot két-három animátor vezetett, akikre a kisebbeknek hallgatniuk kellett. Ez megint igazán érdekes volt: az első néhány napban nem mertek ellentmondani, szót is fogadtak bármit mondtunk, de a következő napokban egyre kevésbé. Barátaiknak tekintettek minket, akikkel lehet "hülyéskedni", játszani és már nem vettek minket olyan komolyan, mint az elején. Szigorítani kellett, de ezt is szeretettel tettük. Minden a szeretetről szólt ez alatt a két hét alatt. Megtanultuk, hogy szeretettel hosszabb idő alatt, maradandóbban lehet nevelni. Nem elég, ha ők megkedvelnek minket, nekünk ugyanúgy szeretnünk kell őket, hisz ha ezt nem érzik, nem leszünk a szemükben maguknál nagyobb emberek.

A reggeleket imával kezdtünk, énekeltünk és minden napra volt egy témánk, amihez kapcsolódott valamilyen kis színdarab. A reggeli ima után csoportpercek voltak, aminek a lényege az volt, hogy egy kicsit egymást is megismerjük, de az élet fontosabb kérdéseit is meg tudjuk vitatni EGYÜTT. Fura, hogy még ha el is poénkodtak sokmindenen, azért remek észrevételeik voltak. Talán csak tippeltek, talán tényleg tudták a válaszokat a kérdéseinkre, a lényeg ugyanaz: néha azok adták a legtökéletesebb válaszokat, akiket mi magunk sem tudtunk sokszor komolyan venni. A csoportperceket különböző játékok követték egész délelőtt, majd mise és ebéd, és újabb játékok.

Habár számomra az egész tábor óriási élmény volt, de szeretnék néhány dolgot kiemelni, egy kicsit sorrendbe állítva.

Amit legelőször megemlítenék, az a csoportom. Eleinte igencsak döcögősen indultunk, kicsit távolságtartóak voltak a csoportvezető társammal is és velem is. Talán pont azért, mert mi 'vezettük' őket. Hallgattak ránk, de ez inkább csak szófogadás volt részükről, nem pedig szeretet és tisztelet. A későbbiekben fordult a kocka; szerettek minket, de már nem fogadtak szót egykönnyen. A végére viszont könnyedén össze tudtunk dolgozni, tudtuk, kinek miről mi a véleménye, anélkül, hogy az illető megosztotta volna velünk.

A másik nagy szerencse az volt, hogy remek kis társaság gyűlt össze a segítőkből. Voltak apróbb nézeteltéréseink, de nem megoldhatatlanok. Én mindenkit megkedveltem a második hét végére, pedig a tábort megelőző néhány megbeszélésen azért még tartottam attól, hogy lesz egy-két olyan ember, akivel majd nem jövök ki. Mindig segítettünk egymásnak, bármiről volt is szó. Ha valakinek nem volt elég tapasztalata, akkor tanácsot adtunk neki, ha nem tudta, mivel foglalja le a csoportját, akkor közösen találtunk ki valami jó játékot, amibe aztán még több gyereket be tudtunk vonni. Ha valakire nem hallgattak, akkor fegyelmezni segítettünk, de ha magánéleti problémája adódott egyikünknek, akkor is ugyanúgy számíthatott a többiekre.

Mindent összevetve, életem legjobb tábora volt ez. Vitális Gábor atyának köszönhetem mégis a legtöbbet. Megtanította nekünk, hogyan lehetünk jó tanítói a gyerekeknek szeretettel, és barátsággal. Az, aki nem jött el ebbe a táborba, mert cikinek, vagy unalmasnak hitte az egyházi szervezés miatt, az nagyon bánhatja. Én soha többet nem fogok kihagyni egyetlen ilyen szalézi találkozót sem! (Papp Melinda, szalézi segítő)

Mihaleczkuné Etelka fotói megtekinthetők itt:

Első hét

Második hét

2012. június 30: JUNIÁLIS - EGYHÁZAK TALÁLKOZÓJA

Június 30-án, szombaton megrendeztük az első Egyházak Juniálisát a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban. Ez az ökumenikus találkozó lehetőséget biztosított, hogy jobban megismerjék egymást a felsőbarcikai és sajókazinci református, a baptista, a görög és római katolikus testvérek. Az egésznapos programban népi játékok a gyerekeknek, főzőverseny a felekezetek között, akadályverseny, egyházak közötti focibajnokság, vetélkedő, operett műsor, stb. szerepelt. Minden felekezet sátrat állított, ahol röviden bemutatkoztak az gyülekezetek vezetői. A gimnázium belső helyiségeiben keresztény könyvvásárt és kézműves foglalkozást tartottak.

A nagy meleg ellenére sokan megjelentek a fiatalok és idősebbek közül is. Örömmel üdvözölték egymást a régi ismerősök. A bibliai történeti vetélkedőt a római katolikusok nyerték meg, fociban a reformátusok győztek. A főzőverseny nyertese is a reformátusok csapata lett hagyományos, finom babgulyással, de a többi csapat is kitett magáért. Reméljük, ez a rendezvény hagyományteremtő is volt egyben, és a jövőben rendszeresen megrendezésre fog kerülni.


2012. július 29: ANDRÁSI ZOLTÁN ATYA BÚCSÚZTATÁSA

Július 29-én elbúcsúzott kedves káplánunk, Andrási Zoltán atya.
A reggeli 9 órás ifjúsági szentmisét ő celebrálta, és a mise végén a gyerekek virágcsokorral köszönték meg kétéves tevékenységét.

Szentpéteri Áron a következő szavakkal köszönt el tőle:

Kedves Zoli Atya!
A hittanos fiatalok nevében köszönöm meg mindazt, amit értünk tettél.
Segítetted az elsőáldozásra készülők első lépéseit, és mi, akik a bérmálásra készültünk, Tőled hallottuk azt, hogyan váljunk Istennek tetsző felnőttekké a hitben.

Kedves Zoli Atya!
Köszönjük mindazt, amit a kazincbarcikai és a környékbeli hívekért tettél! Isten áldjon!

2012. augusztus 12: SZENTKÚTON JÁRTUNK

Augusztus 12-én reggel mintegy ötvenen indultunk zarándokolni Andrássfalvy János atya vezetésével Szentkútra, hogy részt vegyünk a Nagyboldogasszony búcsún.
Az utazás nagy részét imádsággal töltöttük, valamint ismerkedtünk Bosco Szent János életével, János atya jóvoltából.

Nemzeti Kegyhelyünkre érkezve ferences papok köszöntöttek és áldottak meg bennünket. Ezt követően a templomba tértünk be, hogy tiszteletünket fejezzük ki a „Szentkúti Szűzanya” előtt, és letettük lábai elé egyéni kéréseinket – kérvén közbenjárását – és hálát adtunk a kapott jókért.

Templomi látogatásunk után közösen elvégeztük a keresztutat a szabadtéri stációk mentén, majd lehetőségünk volt a szentgyónást elvégezni. A gyóntató udvarban kb. 10-12 atya fogadta a lélekben megtisztulásra vágyókat, ahol hosszú sorokban vártunk türelmesen, hogy megszabaduljunk bűneiktől.

Az ünnepi szentmise 11 órakor kezdődött, melyet több ezer ember jelenlétében Erdő Péter bíboros úr mutatott be paptestvéreivel. Szentbeszédében az emberi élet méltóságát hangsúlyozta, példaképként állítva elénk a Boldogságos Szűz Máriát. Kiemelte a másokért hozott áldozat fontosságát, hiszen nem csak önmagunkért élünk, szeretetünket tettekben tudjuk kifejezni.

Bíboros úr záró szavaiban elmondta, hogy napjainkban ismét fontos szerepet töltenek be a hívő ember életében a búcsújáró helyek. A zarándoklatnak meg van a lelki tartalma, imádkozva érkezünk, mely bevezetése a lelki feltöltődésnek.

A szentmisét a körmenet követte, az Oltáriszentséget énekelve és imádkozva kísértük, majd a Te Deum éneklésével adtunk hálát miközben szentségi áldásban részesültünk.
Délután folyamán Lorettói litánián vettünk részt, mely egyben az ünnep záró liturgiája volt. Lélekemelő érzés volt bekapcsolódni az ünnep eseményeibe, sokáig emlékezni fogunk erre a napra. Köszönjük János atyának, hogy megtisztelt jelenlétével és köszönjük léleképítő szavait, melyet az utazás során kaptunk! (Bóna Judit)

2012. augusztus 20: SZENT ISTVÁN ÜNNEPE

Augusztus 20-án ezidén is megtartottuk a hagyományos szabadtéri ünnepi szentmisét a Városházánál, ami délelőtt 10 órakor kezdődött. Szentmise előtt az Ifjúsági ének- és zenekar műsorral lépett fel, amelyben Spisák Réka szép hangjában gyönyörködhettünk.

A szentmisét Vitális Gábor plébános úr celebrálta, és részt vett benne Dr. Janka Gábor görög katolikus parókus is. A zenét ezúttal a Szent Család kórus a Szalézi gimnázium kórusával közösen szolgáltatta.

A szentmise végén Gábor atya megáldotta az idei új kenyeret, majd szeretevendégségre hívta meg a polgármester urat, a képviselő testületeket és az énekkar szereplőit.

2012. augusztus 25: 5 ÉVES A SZENT CSALÁD TEMPLOM

5 évvel ezelőtt, ezen a napon szentelte fel templomunkat Dr. Seregély István érsek atya. Ez a nap más okból is nevezetes: ugyanekkor tett örök fogadalmat jelenlegi plébánosunk, Vitális Gábor szalézi szerzetes pap. Megtisztelt jelenlétével a templom építője, Iváncsy Balázs akkori plébánosunk is. A jubileum alkalmából ünnepi hangversenyt rendeztünk, amelyen a budapesti Egyetemi templom Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekara adott koncertet.

Don Bosco Koncert

1975-ben alakult meg a budapesti Egyetemi templom Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekara Dauner János szalézi szerzetes pap vezetésével. A kezdetben 8-10 tagú együttes mára több mint 100 tagot számlál; a kórus tagjaiból alakult zenekar létszáma jelenleg 35 fő. Általános iskolásoktól egyetemet végzett felnőtt ifjúságig mindenféle korosztály megtalálható az énekkarban.

Az alapítók elsőrendű célja a fiatalok vallási és erkölcsi nevelése, a szent zenén keresztül Isten dicsőítése és a vidéki kirándulások alkalmával e zene terjesztése volt.

Ezen utóbbi szolgálat eredményeként a Don Bosco Ének- és Zenekar hamarosan ismertté vált. Emlékezetes előadások helyszíne volt Székesfehérvár, Esztergom, Mosonmagyaróvár, Kaposvár, Pannonhalma, Győr és sok más vidéki város. Hírük túljutott az ország határain: 1983-ban Bécsben léptek fel, 1987-ben pedig Josef Glemp bíboros meghívására Lengyelországba utaztak, hogy részt vegyenek és énekeljenek a Szentatya által bemutatott szentmisén. Ugyancsak énekelt a kórus Szombathelyen és Budapesten II. János Pál pápa első magyarországi látogatásának alkalmával.

1998 őszéig az ének- és zenekar vezetője az alapító karnagy Dauner János szalézi szerzetes pap volt. Ekkor azonban egészségi állapota miatt átadta a zenei vezetést egyik tanítványának, ifj. Benyus Sándornak, aki jelenleg a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója. Munkáját nagyban segíti Bakonyiné Marton Katalin, az együttes kórusvezetője.

A Don Bosco Ének- és Zenekar repertoárja nem korlátozódik egyetlen korra vagy műfajra, hanem felöleli az egyházi év ünnepköreit és az európai zenetörténet széles palettáját. Repertoárjukon körülbelül 120-140 mű szerepel. A zenekar önálló zenekari műveket is játszik. (Tompa István)

2012. augusztus 26: ÉVFORDULÓS BÚCSÚ

A Szent Család templom évfordulós búcsúja alkalmából vasárnap a 11 órai szentmisét Havasi József atya celebrálta. Ez alkalommal ismét gyönyörködhettünk a Don Bosco ének- és zenekar előadásában.

2012. szeptember 9: VENI SANCTE

"Jöjj, Szentlélek!" - kérte a szeptember 9-i jfjúsági szentmisén Gábor atya a Szentlélek segítségét a diákok, tanárok és hitoktatók munkájához az elkövetkező tanévben. Már hagyomány, hogy a gyerekek megáldatták tanszereiket, és ajándékba ceruzát, tollat kaphattak.

2012. szeptember 22: FÉRFI ZARÁNDOKÚT

Lipcsák János atya, korábbi káplánunk szeretettel meghívta az ez évi férfi zarándoklat résztvevőit szülőhelyére Királyhelmecre. Az út részeként meglátogatták Borsit, Rákóczi Ferenc szülőházát, valamint Dobóruszkát, Dobó István szülőhelyét is.

2012. október 7: ELSŐÁLDOZÁS

2012. október 7-én a 9 órakor kezdődő szentmisén megtelt a Szent Család templom. Tizennyolc gyerek életének egyik fontos eseménye érkezett el, elsőáldozáshoz járultak.

A szentmise elején az elsőáldozásra készülők egyforma fehér ministránsruhában – mint megannyi angyal – kezükben égő gyertyával vonultak be, hogy találkozhassanak az Oltáriszentségben jelenlévő Jézussal.

A gyerekeket az elmúlt év folyamán Vitális Gábor atya készítette fel a plébániai hittanórákon. Az elsőáldozást megelőző napon szentgyónást végezve mosták fehérre kicsiny lelküket, hogy méltóképpen vegyék magukhoz Jézus testét és vérét.

Az elsőáldozók a szentmisén megköszönték Plébános Úr és Szüleik munkáját és szeretetét, valamint azt, hogy az Úr oltárához vezették őket. Isten áldása kísérje a gyerekeket, imádkozzunk értük, hogy tovább növekedjenek hitben és szeretetben! (Bóna Judit)

2012. október 21: IDŐSEK NAPJA

Október az idősek hónapja, 21-én, vasárnap őket ünnepelte meg egyházközségünk. A 11 órás szentmisén ismét felvehették a betegek kenetét, majd egy ebéddel összekötött műsorral kedveskedtek nekik a Bajor Sörházban, ahová autóbusszal szállították el őket.

2012. október 22: ZARÁNDOKÚT

2012. október 22-én zarándoklatra indult a kazincbarcikai Karitász csoport, a Nyugdíjas Klub, a Szent Család kórus és a gimnázium fiataljaiból álló Gospel kórus. Zarándok utunkat P. Andrásfalvy János SDB szalézi szerzetes pap, a Szalézi gimnázium nevelési igazgató helyettese és Karitász csoportunk vezetője szervezte és irányította.

A 70 főt befogadó autóbusz megtelt, és ragyogó napos időben elindultunk Gyöngyös felé. Közös imában kértük Istenünk kegyelmét és áldását utunkra. Első állomásunk Mezőkövesdre, a Szent László templomba vezetett, ahol Dr. Medvegy János plébános úr örömmel fogadott bennünket. Ismertette a matyóföld patinás templomának történetét, majd bemutatta a mezőkövesdi festőművész, Takács István freskóit. A templomban közös imával és énekkel köszöntöttük az Úr Jézust és a Szűzanyát. Ezután bemutatta új lakhelyét, a plébániát. Sajnos Lipcsák János káplán atyával nem találkozhattunk mert elfoglaltsága miatt távol volt. Fájó szívvel búcsúztunk Medvegy János atyától, akivel sok szép évet töltött el hívő közösségünk.

Ezután Mezőkövesd új templomát, a Jézus Szíve templomot tekintettük meg, mely templomot 2001-ben szentelték fel. Itt Dr. Berkes László plébános úr fogadott bennünket. Ez a monumentális modern templom zarándokhelyként működik, és a kövesdi híveknek méltán a büszkesége, mivel 2-3 ezer zarándok keresi fel évente. „Jézus Szíve, szeretlek én” - ezzel az énekkel búcsúztunk el a Szent Szívtől.

Következő állomásunk a Mátra alján elhelyezkedő Abasár volt. Ide helyezték 2011. augusztus 1-től Iváncsy Balázs plébános urat, aki 9 évig szolgált Kazincbarcikán, és akinek áldásos munkája során megépült a Szent Család templomunk. A kedves fogadtatás után megtekintettük a Szent Péter és Szent Pál titulusát viselő templomot. Balázs atya ismertette a templom történetét, a feltárásokat és a hívekhez kapcsolódó szolgálatát. A magyar szentekhez szóló énekkel búcsúztunk a rendezett, szép templomtól. A plébánia udvarán kedves agapé várt bennünket. Örömünkre szolgált, hogy Balázs atyát ismét szerető hívek veszik körül, és a meghitt, barátságos környezetben jól érzi magát.

Ezután kisétáltunk a bortermelők pincesorára, ahol borkóstolóra vártak bennünket.
Abasáron van egy emlékmű, szépen rendezett parkban, ide vezetett el ezután Balázs atya. Az emlékművet Dr. Seregély István nyugalmazott érsek úr szentelte fel annak az ötmillió meg nem született magyar gyermeknek emlékére, akiket elabortáltak, mert születésüket megtagadták az anyák. Az emlékművet körláncba fogtuk, imádkozva a kicsinyekért, kérve Isten megbocsájtó kegyelmét, és a Magyarok Nagyasszonyának a magyarság egyik főbűnének engeszteléséért.

Gyöngyösre érkezve azonnal feltűnt a Ferences templom gótikus tornya, és a kolostor monumentális épülete. Egy ferences atya fogadott bennünket, majd az idegenvezető ismertette velünk a sok évszázados kegyhely történetét. A templom titulusa a Visitatió, azaz Mária látogatása Erzsébetnél. Ennek a hatalmas templomnak szépsége mindannyiunkat magával ragadott. Majd a kolostorról, annak lakóiról és a ferencesek üldöztetéséről is beszámoltak. A kolostor gyógynövény-kertjében található az a kút, amelyet az 1946-ban mártírhalált halt P. Kiss Szaléz vértanú tiszteletére emeltek. Ezután megtekintettük a relikviákat, és azt a felbecsülhetetlen értékű könyvtárat, mely egyedülálló országunkban.

Este 6 órakor kezdődött a búcsúi szentmise, mely a templom felszentelésének emléknapjához kötődik, és ezen a szentmisén P. Andrásfalvy János atya is koncelebrált. Szent Család énekkarunk öt énekszámmal jeleskedett, emelve a szentmise ünnepi voltát.

Végezetül a szentmise után meglepetésként került sor a fiataljainkból szerveződött Gospel kórus előadására, amelynek a zenei kíséretét Kálmán András karnagy és Svéd Mátyás adta, a kórust pedig Kálmán Rita vezényelte. Színvonalas, szép előadásukat a hallgatóság vastapssal köszönte meg.

Az autóbusz út hazáig mozgalmas, derűs és szórakoztató volt. Az emeletes autóbuszon János atya versenyt hirdetett meg az alsó és felső szinten utazók között. Az vidám vetélkedőt természetesen a „felsőházban” utazó „fiatalok” nyerték meg.

Zarándoklatunk során közelebb kerültünk egymáshoz, megismerhettük szalézi papjaink vidám lelkületét, Szent Don Bosco életét. Mivel egyházközségünknek szinte minden lelkiségi csoportja képviseltette magát, így a szeretet egységében reméljük, hogy még sok ilyen zarándoklaton fogunk részt venni!
Kedves János atya! Mindannyiunk nevében köszönjük Neked ezt a felejthetetlen napot! (Mizsei Sándorné)

2012. november 4: GESZTENYÉZÉS ÉS TEMETŐLÁTOGATÁS

2012. november 4-én, vasárnap fél 3-kor Don Bosco hagyományához híven a szaléziak a plébánián délutáni programot szerveztek nekünk, gyerekeknek, fiataloknak.
Mintegy 25-en jöttünk össze. Amíg várakoztunk a társainkra, rögtön egy ismerkedős játékkal nyitottunk, hogy megtanuljuk egymás nevét. A játék végére mindenki megérkezett és bementünk a templomba. Közösen imádkoztunk elhunyt szeretteinkért, néhány emléket hallottunk kiváló elhunyt szaléziakról és munkatársakról, elmondtunk egy rózsafüzértizedet és énekeltünk. Átsétáltunk Gábor atyával a temetőbe, ahol mindenki egy gyertyát gyújtott. Az elhunyt plébánosok sírjánál elmondtuk a Miatyánkot. Visszasétáltunk a plébániára, társasoztunk, kártyáztunk, biliárdoztunk, ping-pongoztunk, míg meg nem sült a gesztenye. János atya elmesélte, hogy régen Don Bosco is így várta az oratóriumi gyerekeket, miután elmentek a temetőbe imádkozni. Mindenki jóízűen ette a friss, meleg gesztenyét, amit nekünk sütöttek.
Később folytathattuk játékainkat, nagyon jó vasárnap délutánunk volt. Feledtette velünk, hogy vége a szünetnek, és holnap vár az iskola. (Kerekes Anna, hittanos )

2012. december 9: MIKULÁS

Ebben az évben december 9-én, advent második vasárnapján látogatott el a Szent Család templom ifjúsági miséjére a Mikulás. A gyerekek azonban szintén hozták az ajándékukat, a "jóság-lisztet", amiből mézeskalács-díszeket fognak sütni a gyerekek karácsonyfájára. (A jóság-liszt egy-egy kiskanálnyi adagja egy-egy jócselekedetet szimbolizál, így a karácsonyfa a gyerekek jócselekedeteivel lesz feldíszítve).

2012. december: KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT

a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium és a Római Katolikus Plébánia szemszögéből

Az idei évtől fogva az új köznevelési törvény értelmében minden diák érettségi előtt 50 órás iskolai közösségi szolgálatot köteles teljesíteni. Az iskolai közösségi szolgálat keretében a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium felkért több, mint egy tucat kazincbarcikai, karitatív tevékenységet végző szervezetet, hogy segítsenek diákjainknak megcsillantani az önkéntes szeretetszolgálat értékét. Ezért a megfelelő egyházi és önkormányzati szervezetekkel szerződést kötöttünk, és fölkértünk a plébánián rendszeresen tevékenykedő személyeket, hogy vonják be munkájukba a 9. osztályos tanulóinkat.

Az egyik fontos tevékenység a betegek szolgálata a kórházban. Erről Bata Imre bácsi rövid beszámolóját közöljük:
„Szép, de nem egyszerű feladatra kért meg a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumból Andrásfalvy János atya. Jó magam, és Mizsei Sándorné Inci külön-külön mentorálunk kilencedikes fiúkat és leányokat. A kötelezettségen túl mindez ízelítőt ad számukra az önkéntes munka örömeiből is. Mi Incikével egyébként is régi kórházi látogatók vagyunk, de ebben az esetben nemcsak arra kell összpontosítanunk, hogy beteglátogatók legyünk, hanem a fiatalokat vezetnünk kell lélekben, szeretetben és türelemmel. Nem egyszerű. Mi katolikus hitben élő keresztények vagyunk Incikével, de már az első alkalommal, mikor megkérdeztük a gyerekek vallási hovatartozását, a 15 gyerekből nagyon kevés a megkeresztelt, de a vallásukat senki nem gyakorolja. Ezeket csak azért írtam le, hogy érzékeltessem azt a nagyon komoly feladatot, amit a Jóisten reánk bízott. Mi nagyon örülünk ennek a feladatnak, mert apostolok vagyunk, ha nem is térítünk, de értük így imádkozunk. Segítse meg Isten a munkánkat, hogy a jó magot általunk elültesse a szívükbe, és ezáltal a szolgálat által is jobb emberré érhessenek. Így legyen”.

Más csoportok is részt vesznek a plébánia körüli önkéntes munkákban. Így Barna Pityu bácsi mellett nyolcan tevékenykednek a kert rendben tartásában: van, akinek elsőre kézre állt már a kapa és a gereblye, de néhányan még csak most ismerkedtek a kertészkedés fortélyaival. Sajnos, most egy ideig Pityu bá balesete miatt szüneteltetni kell ezt, kívánunk neki mihamarabbi gyógyulást.

A ruharendezésbe is öten hetente bekapcsolódnak. A decemberi ruhavásár töméntelen árujának előkészítésébe többen lelkesen bekapcsolódtak, erről is készült néhány fénykép.

A kurityáni gyermekotthonokban is hat fős csapat vállalta a rendszeres szolgálatot. Általában két hetente vasárnap délután látogatjuk meg a gyerekeket: éneklünk, közösen játszunk, elmondunk egy imát, vetélkedőt rendezünk, majd kisebb csoportokban zajlik a kézműveskedés, ping-pongozás. Az adventi ajándékgyűjtés révén a gimnáziumunkban és a Karitászban gyűjtött játékokat és élelmiszert, édességeket idén az énekkaros szolgálat kisebb koncertje kíséretében adtuk át az ottani kisegítő iskola tanulóinak, akik nagy örvendezéssel tapsoltak. Erről is készült néhány fénykép, de a kórus föllépett idén is – ősszel, és karácsony előtt is - két idős otthonban.

A szolgálatokban sok lelki gazdagság rejlik, ezért szívesen végzik a tanulók és hálásak azok is, akik élvezik áldásait. (P. Andrásfalvy János SDB)

2012. december 24: EGYHÁZAK KARÁCSONYA

Idén is megrendezésre került a hagyományos "Egyházak karácsonya", amikor a város négy keresztény egyházának gyülekezete karácsony vigiliáján a görög katolikus templomnál találkoznak egymással. A pásztorjátékot ezidén a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákjai adták elő.

Pásztorjáték az egyházak karácsonyán

Az advent elején Andrásfalvy János atya néhányunkat azzal a tiszteletteljes kéréssel keresett meg, hogy mit szólnánk, ahhoz, ha szerepelhetnénk a karácsonyi pásztorjátékban. A felkérés eredetileg Vitális Gábor, plébános atyától, és Janka Gábor, parókus atyától jött. Városunkban évek óta hagyomány karácsony este fáklyákkal az utcára vonulni, karácsonyi dalokat énekelni, pásztorjátékot előadni. Mind a tizenketten örültünk a felkérésnek és a megbeszélt időpontban a plébánián elkezdtük az első próbát, amelyet újabb s újabb találkozók követtek. Mindenki megkapta a magához illő szerepét és a szöveget. A próbákon mindenki jó kedélyű volt.

Végre eljött huszonnegyedike, s a családi vacsora után izgatottan siettem a templomhoz, ahová a gyülekezőt beszéltük meg. Gyorsan átöltöztünk és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmeséljem a jelmezek történetét. Nem volt egyszerű a beszerzésük, hiszen nem mindennapi kellék ma már a báránybőr bunda vagy például a királyi jelmez. Viszont köszönhetően az egyházak szoros együttműködésének, a görög katolikus egyház szeretettel járult hozzá a kelléktárhoz.

Az átöltözés után gönceinkkel, s legfőképpen a kis jászollal a vállunkon elindulva különös látványt nyújthattunk. Közben a városon át énekelve, fáklyával felvonulók is megérkeztek a központi találkozó helyre, ahol a főszínpadot állították föl. Felemelő látvány volt a sok felnőtt és gyermek gyertyával, fáklyával a kezében, s magam is meglepődtem, milyen sok fiatal jelent meg az ünnepségen.

A műsorunkban a kis Jézus születésének történetét adtuk elő, dalokkal, táncjátékkal színesítve. Nagy sikert arattunk, végül a római katolikus, a református és a görög katolikus egyház képviselői mondtak áldást, és kívántak áldott karácsonyt, majd következett a pompás kis tüzijáték.

A történet itt nem fejeződött be számunkra, mert a másnap reggeli szentmise után ismételten előadtuk műsorunkat. Sokszor időnket, s energiánkat nem sajnálva; néha a családunkkal együtt töltött időnkből lecsípve próbáltunk, de megérte, hiszen városunk apraja-nagyja vidáman fogadta műsorunkat, s maga a tudat, minket is boldoggá tesz, hogy karácsonyukba mi is derűt, fényt vihettünk.

Ezúton szeretnék társaim nevében is boldog, sikerekben gazdag új évet kívánni Minden Kedves Olvasónak és Kedves Családjuknak! (Szabados Nóra
Szalézi Szent Ferenc Gimnázium, 9.évfolyamos tanuló)

2012. december 29: PLÉBÁNIAI TÉLI SZÜNETI TÚRA: 5 évestől az 50 évesig

2012. december 29-én túrázni indultunk Lillafüredre, mintegy huszan, János atyával és Gábor atyával. A legfiatalabb egy öt éves kisfiú, a legidősebb túrázó egy ötven év körüli néni volt.

Reggel fél nyolckor indultunk járatos busszal, kis késéssel. Miskolcról bükkszentkereszti busszal mentünk tovább. Felső-Hámortól indult a gyalogos túránk. Már ott feléledtünk a csípős, -10 fokban, ezért serényen szedtük a lábunkat, folytattuk a buszon megkezdett vidám beszélgetést. Túravezetőnk, Ölveczki Gyula, bár valamelyest ismerte a terepet, de kb. 40 éves térképet tudott csak hozni, amin azóta minden jelzés megváltozott. Már az elején keresgélnünk kellett, de három a magyar igazság, és harmadjára sikerült a helyes útvonalat megtalálnunk. A befagyott, festői látványú tó mellett sétáltunk végig. Nagyon hideg volt, mégsem vették kedvünket a csúszós, jeges és hófoltos ösvények. Rengeteg csúszás és huppanás volt, ezért 78-nál abba is hagytuk a számolást. A meredekebb ösvényeknél sokan voltak, akik inkább a hosszabb, de lebetonozott utat választották. Az út végén azért mindenki egy helyre ért.

Fent a domb tetején ragyogó napsütés fogadott minket, már-már néhol elég nagy, 5-6 cm-es hóval is. Kis pihenés, közös beszélgetések és játékok után utunk második szakasza következett. Az egyik elágazást elnéztük, és a hosszabb úton indultunk lefelé. A végén kiderült, hogy a tervezett 15 km helyett 25-öt, szinttel együtt 30-at sétáltunk. Ahogy jöttek el mellettünk a kocsik, még azt is számoltuk a Gábor atyával, hogy mennyi idő alatt érnek le és milyen sebességgel. A haza felé úton kisvasúttal szerettünk volna jönni, de már nem közlekedett, mikor este leértünk. Így azt az utat is sétával tettük meg

Meglehetősen elcsigázva, de azért vidáman ültünk be a megálló presszójába egy kicsit melegedni, forró csokit iszogatni. Busszal értünk haza, este hét óra tájban, kalandokkal, élményekkel megrakodva, mind az öt, de még az ötven éves is (később kiderült, hogy pár évtizeddel idősebb volt, de – bocsánat – 50 körülinek nézett ki). (Kerekes Anna, bérmahittanos)

2012. december 30: SZENT CSALÁD TEMPLOMBÚCSÚ

2012. december 30-i Szent Család vasárnapján templomunk ünnepi díszben csillogott. A Szent Család jászla, mellette a hatalmas fényes karácsonyfa, az oltárkép előtt csodás virágkompozíciók érezhető teljes összhangban voltak. Mintha valamiféle megbékélés jellemezné az időt. Azt az időt talán, amely templomunk fölött már több mint fél évtizede röpül. Eszembe jut, amikor kértem Istenemet, hogy megérjem átadását, tudjak örülni annak, hogy városunk központjában, közel otthonomhoz megépüljön a már 21. századnak megfelelő hatalmas „barcikai bazilika”.

A Mária-kápolnában harmadik harangszóra befejeztük a Rózsafüzér-imánkat, elfoglaltuk helyünket. A Szent Család kórus énekének gyönyörű hangjaira bevonultak a ministránsok, Emri Attila diakónus, Vitális Gábor plébános és Varga László atya. A búcsúi szentmise elkezdődött.

Kutatok gondolataimban, mi maradt meg bennem ebből a szentmiséből, mi az, ami arra késztet, hogy írjak erről az eseményről, hiszen nem jegyzeteltem. Úgy érzem, lelkem betelt év végére, talán ki kell üríteni, hogy tiszta lappal induljak az új esztendőnek…. László atya prédikációja és az Evangélium az, amire figyelni kellett. A versidézetek – aminek írójára már nem emlékszem – de szívemig hatottak a benne lévő szeretet szavak. A megtörtént események egyszerűsége olyan emberi érzést váltottak ki bennem, amit le kell írni, még akkor is, ha nem tudom a cikkek címét.

Mert mindez az Evangéliumhoz kapcsolódott, László atya szentbeszédében láthatóvá vált. A gyermeki engedetlenségről volt szó. Amikor Jézus elmaradt szüleitől, akik három nap után vették észre, hogy nincs velük. Addig természetes volt, hogy nem kellett külön kérni, hogy mindig mellettük legyen, úgy gondolták, most is a rokonokkal van. Amikor keresni kezdték, sehol nem volt. Megijedtek. Hol lehet? Vissza kellett menniük, mindenhol keresték – végül a templomban találták meg. Kérdőre vonták, miért tette ezt velük? Fáradtak, rosszkedvűek lehettek ezért. Tudjuk a gyermek Jézus ártatlan válaszát, amit Mária soha nem felejtett el, megőrzött lelkében.

László atya láttatta velünk azt a gyermeket, aki ezen eset után mindig szófogadó gyermekké vált. Apja asztalos műhelyében biztosan összeszedegette a forgácsot, kisöpörte a műhelyt, segített a családi élet minden helyzetében. Ha Jézus ma volna kisgyermek, vajon mi várna rá? A mai gyermekek mennyire szófogadóak, hogyan hatnak rájuk a szülői intelmek! Nehezen, vagy nehezebben?A hit forrását, amely a lélek mélyéről csordogál, kell, hogy néha valami vagy valaki felkavarja. Ilyen lehet egy-egy szentmise prédikációja, amelyre figyelni kell. Itt most előtérbe került a Szent Család – a család – a szeretet, könnycsepp és mosoly. Gyermekek, szülők és nagyszülők.

A Szent Család énekkar hangjai szárnyaltak, emelték lelkünket az ünnepi fényben. Karácsonyi csodás énekeink keveredtek a búcsúi szentségimádás hálájával.

Himnuszaink után a Szent Család oltárkép előtt a családok tagjai felsorakoztak, egymás kezét fogva megszentelt áldást kaptak. (Zvadáné Farkas Erzsébet)

Vissza a lap elejére

Vissza a nyitólapra

 

 

 

Módosítás dátuma: 2015.01.17. 11:49


Szerkesztő: Hajagos Béláné és Hajagos Béla (e-mail: habe32@freemail.hu)
A honlap az (em) ecclesia segítségével készült.
Sablon: © katolikus.hu
© (em), 2007-2008.   -   emecclesia.hu